A legelső keresztény templomnak azt az épületet kell tekintenünk, ahol Krisztus feltámadása után rendszeresen összegyűltek az apostolok megtörni a kenyeret, elvégezni a Szent Liturgiát. Nem elképzelhetetlen, hogy párhuzamosan több ilyen hely is létezett, de ha így is volt, egynek közülük mindenképpen kiemelt jelentősége van. Ezen a helyen többször is megjelenik Krisztus az apostolainak a feltámadása után, és itt árad ki Pünkösdkor a Szentlélek. Az apostoli hagyomány szerint ez a hely azonos az Utolsó Vacsora helyszínével.
Sajnos a különböző történelmi események - Jeruzsálem többszöri pusztulása és újjáépítése, valamint a helyi keresztény közösség időről időre bekövetkező üldöztetése - nem kedvezett a hagyományok töretlen továbbélésének. Ugyanakkor mind a helyi, mind pedig az Egyetemes Egyház ragaszkodott a hagyományokhoz és ezért több esetben utólag próbálta meg rekonstruálni azt. Így az az érdekes helyzet állt elő, hogy ma már három különböző épületet tart számon az emlékezet, mint az Utolsó Vacsora és az első Pünkösd közös helyszínét.
Az első helyszín, mely a leginkább szóba jöhet, Márk háza a mai örmény negyedben, ahol az evangelista az édesanyjával élt, kit Máriának hívtak. Ez az a hely, amit a Szentírás is konkrétan megnevez, mint azt a helyet, ahol a hívek rendszeresen összejöttek istentiszteletre (ApCsel 12,12).
A kegyhelyet még az apostolok korában a jeruzsálemi szír közösség veszi gondozásba, jelenleg a szír ortodox egyház Szent Márk Monostora áll itt. Szinte teljesen bizonyos, hogy ez az Utolsó Vacsora eredeti helyszíne.
A Sion-hegy oldalában állt János evangelista háza, ahol Krisztus megfeszítése után az Istenszülővel élt együtt.
Az V. szd. elején bizánci bazilika épül ezen a helyen, jelenleg a bencés rend Elszenderedés Apátsága kezelésében van a kegyhely.
Időnként az Apátságot is megemlítik, mint az Utolsó Vacsora lehetséges helyszínét. Elviekben ez sem lenne kizárható, de semmi valószínűsége sincs, hogy így lett volna.
János evangelista házának tőszomszédságában állt a zsidókeresztény közösség zsinagógája, mely az Apostolok Temploma néven vált ismertté.
A többször átépített épület jelenleg az izraeli állam tulajdonában van. Turistaként látogatható, de keresztény istentisztelet itt nem végezhető.
Mivel az eredeti épület is évtizedekkel későbbi, mint az első Pünkösd volt, ezért ez semmi esetre sem lehetett a szóban forgó történések helyszíne. Ennek ellenére a legtöbben mégis ezt tekintik annak - teljesen tévesen.
+ + +
1. A Szent Márk Monostor
1. A Szent Márk Monostor
Péter pedig magához térve fölkiáltott: „Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát és kimentett Heródes kezéből, meg mindabból, amire a zsidó nép számított!” Mihelyt kiismerte magát, Máriának, János, más néven Márk anyjának házához sietett. Ide sokan egybegyűltek imádkozni. (ApCSel 12,11-12)Az a ház, ahol Szent Márk evangelista és édesanyja, Jeruzsálemi Szent Mária élt, Jeruzsálem óvárosának örmény negyedében, az Ararát utcában helyezkedik el. Jelenleg a szír ortodox egyház Szent Márk Monostora, a szentföldi szír ortodox közösség spirituális központja.
"Ez Máriának, a Márknak nevezett János édesanyjának a háza. A szent apostolok templommá nevezték ki Istenszülő Szűz Mária neve alatt, Urunk, Jézus Krisztus mennybemenetele után. Felújították miután Titusz lerombolta Jeruzsálemet, Kr. u. 73-ban."A fenti, szír-arámi nyelvű VI. századi vésett kőtábla 1940-ben került elő a monostor régészeti feltárása során. A felirat alátámasztja mindazt, amit a helyi szír ortodox közösség emlékezete is megőrzött.
Szent Márk a kiválasztott 72 apostol egyike. Jézus úgy döntött, hogy az ő házában fogyasztja el a húsvéti bárányt. Az esemény rendkívüliségét az is jelzi, hogy Márk sem mint tanítvány, sem mint házigazda nem vehetett részt a Titkos Vacsorán; az eucharisztikus beavatásban ekkor csak a 11 apostol, a tanítványok legszűkebb köre részesült.
Elsőre talán meglepő lehet, hogy az Utolsó Vacsora terme, az úgynevezett Felső Szoba a jelenlegi altemplom, és mint ilyen, a földfelszín alatt található. Erre azonban egyszerű a magyarázat. A görög ἀνάγαιον szó szerinti jelentése valóban felső szoba, emeleti szoba, de általános értelemben jelent minden más nappalit, étkezőt vagy vendégfogadásra alkalmas helyiséget is, ami nem feltétlenül az emeleten helyezkedik el. Márk házának étkező helyisége eredetileg a földszintes épületben közvetlenül a felszín felett volt, csak Jeruzsálem újjáépítésekor, a nagyszabású tereprendezések kapcsán került a föld alá.
- János-Márknak, és édesanyjának, Máriának a háza volt a helyszíne az Utolsó Vacsora történéseinek, a lábmosásnak, Júdás lelepleződésének, az Eucharisztia megalapításának. Itt ígérte meg Krisztus a Szentlélek leküldését, és itt mondta el főpapi imáját.
- Itt gyűlnek össze rendszerességgel az apostolok és a tanítványok, itt jelenik meg nekik Krisztus több ízben is, többek között akkor, amikor Tamás apostol megvizsgálja a sebét.
- Itt választják be Mátyást is a 12 apostol közé.
- Pünkösd napján itt árad ki a Szentlélek az apostolokra, ahogyan azt Krisztus az Utolsó Vacsorán megígérte.
- Itt mutatja be Jakab, az Úr testvére, Jeruzsálem első püspöke az első keresztény liturgiát.
- Itt keresztelkedik meg Istenszülő Szűz Mária, ennek emlékére neki szentelik a helyiségből kialakított templomot, ahogy arról a templom későbbi felirata is tanúskodik.
- Csodás szabadulása után ide vezet első útja Szent Péter apostolnak, ahogy arról a Szentírás is beszámol.
Az első időkben még az istenfélő világi hívek gondozták a templomot. A IV. századra azonban megszilárdul a szerzetesség intézménye, és szír szerzetesek monostort alapítanak a templomhoz kapcsolódóan. Ekkor már Európa távolabbi területeiről érkező zarándokok is említik a helyet beszámolóikban.
451-ben a khalkedóni zsinaton a szír ortodox egyház - a többi miafizita ortodox egyházzal együtt - szétválik a diofizta egyházaktól. Ennek kapcsán jön létre az antiochiai szír ortodox egyház saját egyházszervezete. Megszervezik a Jeruzsálemi Szír Ortodox Érsekséget, mely a szentföldi szír ortodox híveket pasztorálja, és az antiochiai szír pátriárka joghatósága alá tartozik. Az érsekségnek azóta a Szent Márk Monostor ad otthont.
A monostor épületét többször felújítják, néhányszor át is építik. A legnagyobb beavatkozások a IV., a XII. és a XVIII. században voltak, a XX. századi felújítások már a korszerű műemlékvédelmi szempontok figyelembe vételével történtek.
A Szent Márk Monostor több igen értékes ereklyét is őriz, ezek között található:
- Krisztus Szent Keresztjének egy darabja
- a keresztelőmedence, melyben Istenszülő Szűz Máriát megkeresztelték
- egy Istenszülő-ikon, melyet Szent Lukács evangelista festett
- ezen felül még számos ereklye különböző szentektől
A monostor értékes kéziratokat is őriz az V-XIII. századból, köztük görög és szír egyházatyák fontos műveit.
+ + +
2. A Mária Elszenderedése Apátság
A Sion-hegy oldalában állt János evangelista háza, ahová Krisztus parancsának megfelelően magához vette Istenszülő Szűz Máriát. Mária itt élt élete végéig, itt szenderedett végső nyugalomra, innen vette Őt magához az Úr.
415-ben ezen a helyen egy impozáns, nyolcszög alaprajzú bizánci stílusú bazilikát szentelnek fel. A bizánci időszakot követően a bazilika a Jeruzsálemért folytatott harcokban két alkalommal is elpusztul, de mindkét alkalommal újjáépítik. 1200-ban harmadszor is megsemmisül, az újjáépítés azonban ez esetben sokat várat magára. A XIX. század végén vásárolja meg a területet a szultántól a katolikus egyház, és 1890-ben kezdi meg az építkezéseket. A neobizánci stílusú bazilikát 1910-ben szentelik fel. A kegyhely azóta a bencés rend Mária Elszenderedése Apátságának ad otthont.
A kegyhely mindenek előtt az Istenszülő elszenderedéséhez kötődik, azonban az első bizánci bazilika egy összetettebb teológiai-spirituális koncepciót valósított meg. Felszentelésekor már közel egy évszázada állt a Szent Sír Bazilika, mely magától értetődően Krisztus kereszthalálának és feltámadásának állít méltó emléket. A Szent Sion Bazilika pedig Jeruzsálem második legjelentősebb templomaként nem akarta azt túlszárnyalni, de mégis azt kiegészítve, annak méltó társa kívánt lenni.
Ez nem csak az építészeti jellemzőkben, de a Bazilika tartalmi koncepciójában is megmutatkozott. A Szent Sion Bazilikát az Utolsó Vacsorának és a Szentlélek pünkösdi kiáradásának szentelik fel. Az Utolsó Vacsora előzménye a Golgota keresztjének, a Pünkösd pedig következménye a Húsvétnak, nem csak időrendben, de mélyebb spirituális összefüggésében is. Ily módon a Szent Sion Bazilika üzenete szorosan kapcsolódik a Szent Sír Bazilikához.
Emellett itt helyezték el Szent István mártír ereklyéit is. Az eredeti Szent Sion Bazilika teológiai koncepciója összességében az Egyetemes Egyházat is leképezi: Pünkösd - az Egyház születése; Utolsó Vacsora - az Egyház szentségei; Istenszülő - az Egyház legfőbb közbenjárója; Szent István - az Egyház vértanúi.
Témánk szempontjából szót kell ejteni arról, hogy miért merülhetett fel a köztudatban úgy a Szent Sion Bazilika, mint az Utolsó Vacsora színhelye. Ennek több oka is volt, mely okok szerencsétlen módon egymást erősítették meg.
- Az Utolsó Vacsorára "Mária és János házában" került sor. János volt Márk evangelista másik neve, édesanyját pedig Máriának hívták. Ugyanakkor János evangelista és Szűz Mária is egy házban éltek, így a két helyszínt könnyen összetéveszthették a zarándokok.
- A Szent Sion Bazilikát, a fentebb tárgyalt okokból, az Utolsó Vacsorának és Pünkösd ünnepének szentelték. Így ez a tény is azt a téves benyomást kelthette, mintha ezek az események ezen a helyen történtek volna meg.
- A szír ortodox egyház 451. évi különválásával, az akkor egymással még egységben lévő római és bizánci egyház kapcsolata megszűnt az Utolsó Vacsora eredeti helyszínével. A zarándokok csak a tévesen beazonosított Sion-hegyi helyszínre jutnak el, és ennek viszik további hírét a nagyvilágba, zarándokok újabb csoportjait irányítva ide. Ez az öngerjesztő folyamat eredményezi végül, hogy a közvélekedés szerint az Utolsó Vacsora és a Pünkösd a Sion-hegyen történt volna meg.
Valójában a helyzet még ennél is bonyolultabb. A folyamatok olyan fordulatot vettek, hogy végül ezt a téves beazonosítást már nem is annyira az Apátsághoz magához, hanem ahhoz a szomszédos épülethez köti a köztudat, amely Krisztus korában még nem is létezett. Ennek alakulásáról részletesebben lentebb lesz szó.
Habár a Mária Elszenderedése Apátság nem volt valódi helyszíne sem az Utolsó Vacsorának sem a Pünkösdnek, de ténylegesen ezen a helyen élt Szűz Mária János evangelistának a házában, és itt szenderedett az öröklétre. Így az egykori bizánci bazilika, a mai bencés apátság kiemelkedő helyet foglal el az Egyetemes Egyház kegyhelyei sorában.
+ + +
3. A Cönákulum
A kicsi, négyszögletes zárt udvart körülvevő jelenlegi épületegyüttes északi szárnyának emeletén van az Utolsó Vacsora vélt terme, földszintjén pedig Dávid király vélt sírja. Az épület többi szárnyában zsidó vallási főiskola működik.
Az apostoli időkben János evangelista házához igen közel egy zsinagóga állt, mely nem a zsidók, hanem kifejezetten a zsidókeresztények istentiszteleti helyeként épült meg. Ezt az is bizonyítja, hogy a többi zsinagógával ellentétben nem az ószövetségi Templom - illetve annak romjai - felé néz, hanem Krisztus Szent Sírja felé van tájolva, akárcsak több korai keresztény templom. Ez természetesen az építés idejét is behatárolja: mindenképpen Krisztus halála és feltámadása után épült, így semmi esetre sem lehetett az Utolsó Vacsora eredeti helyszíne. A zsinagóga eredeti falaiból megmaradt néhány részlet, az épület azon földszinti helyiségében, ahol jelenleg "Dávid sírja" áll.
A kezdeti időkben ezt az istentiszteleti helyet kifejezetten a zsidókeresztények látogatták, mely egyszerre volt zsinagóga és keresztény templom. A Krisztust elutasító, hithű zsidó közösségek nem jártak ide, mint ahogy a pogánykeresztények sem. A pogánykeresztények fő istentiszteleti helye a Szent Sír volt (amíg lehetett), illetve más helyszínek, mint például a fentebb részletesen tárgyalt Márk evangelista háza, melyet az Istenszülő templomának szenteltek.
A zsidókeresztények és pogánykeresztények eleinte merev elkülönülése fokozatosan feloldódik, és legkésőbb a IV. század végére teljesen meg is szűnik. Ekkortól kezdve az egykori zsinagóga már mint keresztény templom az Apostolok Temploma vagy Sion Temploma néven válik közismertté, és szintén az egyik közkedvelt célpontjává válik a zarándoklatoknak. Fontosságát jelzi az is, ahogyan ábrázolják a római Szent Pudensz templom apszisának V. századi mozaikján. Krisztustól jobbra a Szent Sír Bazilika jellegzetes épületkomplexuma látható, tőle balra a Szent Sion Bazilika nyolcszög alaprajzú épülettömbje, közvetlenül emellett pedig az egykori zsinagóga azóta többszörösére bővített négyzet alaprajzú épülete, a Sion Templom látható.
A zsinagóga-templomot először 382-ben majd 415-ben bővítik jelentősen, ekkor kapja akkori jellegzetes, négyzet alaprajzú, öthajós szerkezetét. Az iszlám időszakban a templomot kétszer lerombolják, de mindkétszer újjá is építik, másodjára - jelentős módosításokkal - már a keresztesek. A Mamelukok korában telepednek meg a ferencesek, a XIV. század közepétől ők gondozzák a kegyhelyet. A szűkös források alapján nehezen dönthető el, hogy a jellegzetes, gótikus stílusú felső termet, amit az Utolsó Vacsora helyszínével azonosítanak, vajon a keresztesek vagy a ferencesek építették-e meg, az egyik épületszárny utólagos emeletráépítéseként.
A ferencesek ugyanakkor elhanyagolták az épületnek azt a részét, mely az eredeti zsinagóga falrészleteit is magába foglalja, és ahol Dávid vélt sírja is áll. Sőt, hogy konkrétan fogalmazzunk, szemétlerakónak használták. Az oszmánok általában nem voltak ellenségesek a helyi keresztényekkel, de ez esetben a ferences testvéreket elűzték a XVI. század közepén, Jeruzsálem nagyszabású újjáépítésekor. "Dávid sírját" megtisztították a felhalmozott szeméttől, a gótikus emeleti terembe pedig Mekka felé tájolt mihrábot állítanak. Az így kialakított mecsetet Dávid prófétáról nevezik el.
A zsidó hagyomány úgy tartja számon, hogy Dávidot az általa alapított városrészben, Jeruzsálem mai óvárosának tőszomszédságában temették el. Azonban közel három évezreden át a zsidóságot egyáltalán nem foglalkoztatta Dávid sírjának a konkrét holléte. Az elképzelés, hogy Dávidot a Sion-hegyen temették el, a muszlimoktól származik a IX. századból, ekkoriban ugyanis még úgy vélték, hogy itt állt Dávid városa. (Valójában innen nem messze, a szomszéd dombon tárták fel később Dávid városát.)
Nem ismert, hogy mikor került a Dávid sírjának tartott szarkofág a mai helyére, az egykori "ókeresztény zsinagóga" megmaradt falai közé. Mint ahogy azt sem tudjuk, hogy valójában ki fekszik benne, ugyanis maga a szarkofág sohasem volt régészeti vizsgálat tárgya.
Az mindenesetre biztos, hogy amikor a XVI. században az oszmánok szerzik meg Jeruzsálem felett az uralmat, akkor a szarkofág már régebb óta ott áll, és iszlám részről egyértelműen Dávidnak tulajdonítják; a zsidók ekkor még nem mutatnak érdeklődést iránta; a ferences szerzetesek pedig meglehetősen méltatlanul bánnak vele (akárki is feküdjön a szarkofágban).
Az egykori Sion Templom több mint négy évszázadon át Dávid próféta emlékét őrző mecsetként működött. Ez kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy az épület úgy vonuljon be a köztudatba, mint Dávid király síremléke. 1948. óta Izrael Állam tulajdonában van az épületegyüttes. Azóta a keresztények turistaként látogathatják az épületet, zsidók viszont vallási szertartásokat is tarthatnak a sírnál, még a felújítási munkák alatt is.
Fentebb láttuk, hogyan alakult ki az a tévképzet, hogy az ókeresztények egykori zsinagógája Dávid sírhelye volna. Érdemes számba venni azt is, hogy miért alakult ki - szintén tévesen - az az elképzelés, hogy az egykori ferences kolostor emeleti helyisége lett volna az Utolsó Vacsora helyszíne.
- Az egykori zsinagógát később az Apostolok Temploma névvel kezdték illetni, mivel azt valóban több apostol is látogatta. Az elnevezésből azonban a zarándokok azt a téves következtetést vonták le, hogy ez lett volna az apostolok legfontosabb istentiszteleti helye.
- A templom másik elnevezése, a Sion Templom könnyen összetéveszthetővé tette a fentebb részletesen tárgyalt Sion Bazilikával, a mai bencés apátsággal. A Bazilikát pedig szintén tévesen azonosították az Utolsó Vacsora színhelyével, különösen az eredeti helyszínt gondozó szír ortodox egyház kiválása után.
- A tájékozódást még inkább nehezítette, hogy a szomszédos Mária-kegyhely mellett a Sion Templomot is Máriának szentelték.
- A Cönákulum néhány későbbi időszakban valóban egy közös komplexumot alkotott a Sion Bazilikával, és a zarándokok annak a részeként tekintettek rá. Ez még inkább az irányba hatott, hogy az eredetileg két különálló kegyhely teljesen összemosódott a köztudatban.
- Végül Sion Bazilikájának 1200. évi pusztulásával a Cönákulum végérvényesen átveszi azt a lelkiségi üzenetet, amit mindaddig a Bazilika szimbolizált a hívek számára, köztük azt a téves elképzelést is, hogy a Sion-hegyi épületegyüttesben tartották volna az Utolsó Vacsorát.
Ha megpróbáljuk összefoglalni a Cönákulum történetének szimbolikus üzenetét, akkor a leírtakból sokkal inkább a tévedések vígjátéka fog visszaköszönni, nem pedig egy spirituális iránymutatás, ahogy pedig az elvárható lenne egy kegyhelytől:
- A világ egyik leglátogatottabb zarándokhelye egyszerre két vallásnak is kiemelt jelentőségű kegyhelye - és mindkettő esetében minden valóságalap nélkül, teljesen tévesen vált azzá.
- Ráadásul a zsidóság az után kezdi el szent helynek tekinteni Dávid állítólagos sírját, és akkor épül be a kegyhely tisztelete a hitéletébe, amikorra a tudomány már megállapította, hogy a dolognak nincsen valóságalapja, a sír nem lehet Dávidé.
- További pikantériája Dávid sírja kultuszának, hogy a zsidóknál ez nem a saját hitéletük belső fejlődéseként alakul ki, hanem egyértelműen a muszlimoktól veszik át.
- Ami pedig a kereszténység számára más szempontból, de mégis fontos emlékhely lenne - az ókeresztény imaház - az az épületrész a zsidóság szent helye lett, a keresztények pedig nem is tartják számon.
Bár az egykori ferences kolostor épületegyüttese nem volt helyszíne sem az Utolsó Vacsorának, sem a Pünkösdnek, de mégis egyedülálló értékekkel bír az Egyetemes Egyház számára.
Mint keresztény zsinagóga, eleve különleges jelenség a maga nemében, mindemellett ez az egyetlen ma ismert olyan zsinagóga, amit a zsidókeresztény közösség épített a maga számára, a saját liturgikus igényei szerint. Ez az első olyan keresztény istentiszteleti hely, melyet kifejezetten e célból építettek, és nem házból, síremlékből vagy más egyéb épületből alakították imaházzá.
Az ókeresztény zsinagógából még áll néhány falrészlet, ezek közül különösen értékes az a "Dávid sírja" mögötti falszakasz, melyben épen megmaradt a Szent Sír felé tájolt félköríves, boltozatos falfülke.
+ + +
Rövid összefoglalása a fentieknek
SZENT MÁRK SZÍR ORTODOX MONOSTOR:
Egykoron Szent Márk evangelista és édesanyja, Jeruzsálemi Szent Mária lakóháza. Ez az Utolsó Vacsora történéseinek és a Szentlékek pünkösdi kiáradásának helyszíne, az Egyház legelső temploma, több, Újszövetségben leírt esemény helyszíne.
MÁRIA ELSZENDEREDÉSE BENCÉS APÁTSÁG:
Szent János evangelista egykori háza helyén áll, ahol az Istenszülő élete utolsó szakaszában élt, és ahol öröklétre szenderült.
"CÖNÁKULUM" ÉS "DÁVID SÍRJA":
Ókeresztény zsinagóga, melyet a jeruzsálemi zsidókeresztény közösség épített a saját liturgikus igényei szerint. Az első olyan keresztény szakrális épület, mely kifejezetten erre a célra épült, nem pedig egy már meglévő épületet alakítottak át.
+ + +
