A Hitvallás - a Hit erénye

A Jézus Krisztus által alapított Egy, Szent, Egyetemes és Apostoli Egyház hitvallása a Hitvallás, melyet több nyelv is a görög Symbol kifejezéssel illet. Ezt  a Hitvallást

• az I. Egyetemes Zsinat 325-ben Nikaiában fogalmazta meg, 
• a II. Egyetemes Zsinat 381-ben Kostantinápolyban egészítette ki a szövegét, 
• a III. Egytemes Zsinat 431-ben Efezoszban pedig megtiltotta a Hitvallás szövegének további kiegészítését vagy megváltoztatását.  

Azzal a jelentőségteljes gesztussal, hogy közösen elimádkozták a Hitvallást, a későbbi Egyetemes Zsinatok is az eredeti formájában erősítették meg azt; a szövegének megváltoztatását pedig újabb rendeletekkel több ízben is ismételten megtiltották. (A filioque-betoldás már csak emiatt is problémás.)

Az egyházi szóhasználatban a Hitvallás, vagy akár a Nikaiai Hitvallás alatt mindig a Nikaia-Konstantinápolyi Hitvallás végleges szövege értendő; ideértve az egyházatyák műveit és az Egyetemes Zsinatok dokumentumait is. A történelemtudomány azonban különbséget tesz; Nikaiai hitvallás alatt csak az első, 325-ben megfogalmazott nikaiai szöveget érti, mely ebben a formában 381-ig volt csak érvényben. Az Egyházban azóta érvényes Hitvallásra pedig következetesen a nikaiai-konstantinápolyi hitvallás megnevezést használja.

+ + +

A 325. évi Nikaiai Hitvallás

A Nikaiai Hitvallás szövegét Alexandriai Nagy Szent Athanáz (+373) fogalmazta meg, amit az I. Egyetemes Zsinat atyái közösen hagytak jóvá.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, minden látható és láthatatlan dolgoknak Teremtőjében.
És az egy Úr Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, aki az Atyától született, az Atya lényegéből, igaz Istentől való igaz Istenben, aki született és nem teremtetett, aki egylényegű az Atyával, és aki által mindenek lettek, úgy a mennyben, mint a földön.
Aki miérettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállt és megtestesült és emberré lett; és szenvedett és feltámadott a harmadik napon és felment a mennyekbe. Aki újból eljő ítélni élőket és holtakat.
És a Szent Lélekben.

A Hitvallás 381. évi kiegészítésének megfogalmazója név szerint nem ismert, elképzelhető, hogy a Konstantinápolyi Zsinat atyáinak közös megfogalmazása.

+ + +

A Nikaia-Konstantinápolyi Hitvallás

(1) Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden látható és láthatatlan dolgoknak Teremtőjében;

(2) és az egy Úr Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, aki az Atyától minden időknek előtte született; a Világosságtól való Világosságban, igaz Istentől való igaz Istenben, aki született és nem teremtetett, aki egylényegű az Atyával, és aki által mindenek lettek;
(3) aki miérettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállt a mennyekből és megtestesült a Szent Lélektől és Szűz Máriától és emberré lett;
(4) aki keresztre feszíttetett miérettünk Poncius Pilátus idejében, és szenvedett és eltemettetett,
(5) és feltámadott a harmadik napon az Írások szerint;
(6) és felment a mennyekbe és ül az Atyának jobbján;
(7) és újból eljő dicsőséggel, ítélni élőket és holtakat, és az Ő Országának nem lesz vége;

(8) és a Szent Lélekben, Úrban és Éltetőben, aki az Atyától ered, akit az Atyával és Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, aki a próféták által szólott. 

(9) Hiszek egy, szent, egyetemes és apostoli Egyházban.
(10) Egy keresztséget vallok a bűnök bocsánatára.
(11) Várom a holtak feltámadását
(12) és az eljövendő örök életet. Ámin. 

+ + +

A Hitvallást ebben a formában a fent említett zsinatok fogalmazták meg, de természetesen nem minden előzmény nélkül. A Hitvallás, mint ahogyan az Egyház tanításának az egésze is, az Újszövetségből táplálkozik, és az apostolok tanítására vezethető vissza. Szent Pál így ír levelében Timóteusnak (+80), Efezosz (latinosan Efezus) első püspökének:

Szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást, erre tetted le számos tanú előtt az igaz hitvallást. (1Tim 6,12)

A levélből teljes egyértelműséggel kiderül, hogy már az apostolok idejében is volt Hitvallás, amit a híveknek nyilvánosan is meg kellett vallaniuk. A keresztény hitvallások minden formájának a Krisztusi parancs képezi az alapját: 

...kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében... (Mt 28,19)

Mielőtt az apostol vagy a püspök - a későbbi időkben a pap - az "Atya és Fiú és Szentlélek" nevében végzett, háromszoros alámerítéssel megkeresztelte a hitjelöltet, a keresztséget felvevő katekumennek nyilvánosan meg kellett vallania a hitét. Hitvallás nélkül a keresztelést nem lehetett elvégezni. A hit megvallása, akárcsak a keresztelés maga, szintén az "Atya és Fiú és Szentlélek" szerint történt: 

Hiszek az Atyában és Fiúban és Szentlélekben, és az egy keresztségben a bűnök bocsánatára.

Ez a legősibb hitvallás, melyet Jeruzsálemi Szent Cirill (+386) is említ a katekumeneknek szánt művében. Mivel a IV. században a jeruzsálemi egyházban ez a hitvallás még liturgikus használatban volt, ezért Jeruzsálemi Hitvallásnak nevezik. Ez a keresztény hit megvallásának nem csak a legősibb, de egyúttal a legtömörebb formája is. Az összes többi hitvallás is ugyanezt a szerkezeti tagolást követi, és ugyanezt a tömör tanítást fejti ki valamivel részletesebben.

A keresztényüldözések korában, amíg csak a helyi egyházak tudtak zsinatokat tartani, de Egyetemes Zsinat összehívására nem volt mód, az Egyház Hitvallását is ezek a helyi zsinatok fogalmazták meg. Így összességében a hat ősegyházi hitvallásról van tudomásunk:

• Jeruzsálemi Apostoli Hitvallás
• Palesztinai Cezáreai Egyházi Hitvallás
• Antiochiai Egyetemes Hitvallás
• Ciprusi-Kisázsiai Apostoli Hitvallás
• Alexandriai Apostoli Dogmák
• Római Apostoli Hitvallás

Ezek a hitvallások nem külön hitvallások, hanem ugyanazt a keresztény hitet és ugyanazt az apostoli tanítást fejezik ki. Különbség csak a megfogalmazásukban van, némelyek a tömörségre törekednek, mások viszont valamivel részletesebben fejik ki a ugyanazokat hitigazságokat.

Az egyik ilyen részletesebb hitvallás a Római Apostoli Hitvallás, amit hogy megkülönböztessenek az Apostoli Hitvallástól, a tudományos szakirodalomban általában Régi Római Hitvallásnak neveznek. Habár korántsem biztos, hogy valóban ez volna a régebbi szövegváltozat, hiszen egyiknek sem ismerjük a pontos keletkezését és akár mindkét megfogalmazás is származhat valamelyik apostoltól.

Amit bizonyosan tudunk, hogy a Római Hitvallás az apostolok közvetlen tanítványainak, az apostoli atyáknak a korában már létezett, később Iréneusz (+202) és Tertullianus (+220) is idézik. Teljes szövege görögül Ancyrai Marcellusztól (+374) latinul pedig Aquileiai Rufinusztól (+410) maradt ránk:

Hiszek Istenben, a mindenható Atyában; 

és Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban,
aki született Szentlélektől és Szűz Máriától,
akit Poncius Pilátus idejében megfeszítettek és eltemettek,
harmadnapon föltámadt a halálból,
fölment a Mennybe,
ül az Atya jobbján,
ismét eljön ítélni élőket és holtakat; 

és a Szentlélekben,
a szent Egyházban,
a bűnök bocsánatában,
a test feltámadásában
és az örök életben.

+ + +

A legenda szerint az Apostoli Hitvallást a 12 apostol fogalmazta meg Kr. u. 50. körül Jeruzsálemben, az Apostoli Zsinaton (ApCsel 15). A 12 apostol választott egy-egy mondatot a Szentírásból, és ezekből állították össze a 12 mondatos Apostoli Hitvallást. 

Szó szerint értelmezve a fentieket, mindez ilyenformán nem történt meg, hiszen ekkor még az Újszövetség nem volt írásban lejegyezve. Azonban mint minden legenda, ez is igaz a maga szimbolikus nyelvezetén. Ez az elbeszélés jelképesen és tömören juttatja kifejezésre azt az igazságot, miszerint

• a Hitvallás az Egyház egészének közös fogalmazványa,
• mely az apostolok tanításából hagyományozódott ránk,
• és a Szentírás teológiájának tömör foglalatát adja.

Mindez természetesen nem csak az Apostoli Hitvallásra igaz, hanem az összes Hitvallásra, melyet az Egyetemes igaznak tart, így a Nikaia-Konstantinápolyira is. 

Mivel a maga nemében szép ez a szimbolikus történet, és a saját műfaji keretei között értelmezve teljesen igaz, ezért hagyománytiszteletből az alábbiakban úgy közöljük az Apostoli Hitvallás szövegét, ahogyan azt a legenda szerint az apostolok mondatonként összeállították:

Szent Péter:		Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.
Szent András:		És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban,
Szent Jakab, az idősebb:		aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától,
Szent János:		szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették.
Szent Tamás:		Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül,
Szent Jakab, az ifjabb:		fölment a mennybe, ül a mindenható Atyaisten jobbján,
Szent Fülöp:		onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Szent Bertalan:		Hiszek a Szentlélekben,
Szent Máté:		a Szent Egyetemes Egyházban,
Szent Simon:		a bűnök bocsánatában,
Szent Júdás:		a test feltámadásában,
Szent Mátyás:		és az örök életben. Ámen.

Az Apostoli Hitvallás megfogalmazásának a pontos időpontja nem ismert. Első teljes lejegyzése Arles-i Szent Caesariustól (+542) maradt ránk, de hivatkozik rá már Milánói Szent Ambrus (+397) is. Több más szerzőnél viszont nem dönthető el egyértelműen, hogy az Apostoli Hitvallásra, vagy a Római hitvallásra utal, közülük a legkorábbi hivatkozás Novatianus (+258) ellenpápa nevéhez fűződik.

Az Apostoli Hitvallás már a kezdeti időkben is elsősorban a nyugati egyházban terjedt el. Manapság is ez a nyugati kereszténység legismertebb hitvallása; a katolikus egyház mellett a legtöbb protestáns felekezet is vallja, így ökumenikus istentiszteleteken is ezt szokták közösen elimádkozni. Teológiai értelemben a keleti egyházak is pontos megfogalmazásnak és érvényes hitvallásnak tekintik (annál is inkább, mert a filiouque-problematikája nem jelenik meg benne), azonban a saját liturgikus életükben kizárólagosan a Nikaia-Konstantinápolyi hitvallást imádkozzák.

+ + +

A Nikaia-Konstantinápolyi Hitvallás - akárcsak a többi hitvallás - ahogyan láttuk, beavató imádság. A keresztelésre váró katekumenek akkor vallják meg nyilvánosan hitüket, amikor már méltónak bizonyultak a keresztség felvételére. Ekkor, a keresztelési szertartás folyamán, közvetlenül a háromszoros bemerítkezés előtt hangzik el először a Hitvallás a hitjelölt szájából.

Ettől fogva a már megkeresztelt hívő minden Szent Liturgián, az áldozási liturgia elején, együtt imádkozza el a többi hívővel. Ilyenkor már csak a hívők vannak jelen a templomban, a még meg nem keresztelt hitjelölteknek az igeliturgia után távozniuk kellett. Az ősegyházban a Hitvallás a beavatott keresztények közös titka és közös kincse volt. Ma már kevésbé titok, viszont változatlanul ugyanakkora kincs, mint bármikor.

A hívő, amikor a Hitvallást imádkozza, nem csak hitet tesz az Egyház tanítása mellett, de a keresztségét is mindig megújítja a szívében, ami ez által misztikus módon közvetlenül Krisztushoz köti őt. A Hitvallást ezért magától értetődő módon a Liturgián kívül is naponta, vagy naponta többször is imádkozzák, úgy a kolostori szerzetesek, mint a világban élő hívek.

+ + +

A lelkiségi és liturgikus szerepe mellett hasonlóan hangsúlyos a Hitvallás teológiai funkciója is. A Nikaia-Konstantinápolyi Hitvallás az ortodox egyház alapdogmája. A Hitvallás a teljes ortodox teológia tömör összefoglalása, vagy pedig másik irányból megközelítve - és ezzel találkozunk gyakrabban - maga a teológia nem más, mint a Hitvallásnak a részletes kommentárja.

Ortodox íróknál gyakran találkozunk azzal a megállapítással, hogy az Egyetemes Zsinatokon megfogalmazott dogmák a Hitvallást értelmezik, mint ahogy általában véve, az egyházatyák teljes teológiai munkássága nem más, mint a Hitvallás részletes magyarázata.

A Hitvallás egyfelől tehát a szentírási tanítás tömör összefoglalása, másfelől pedig a teológia rendszerének alapja. Hagyományosan a katekizmusokat is a Hitvallás szövege szerint szerkesztik meg. Az által, hogy a hívek rendszeresen imádkozzák, az Egyháznak a Szentírásból fakadó alapvető hitigazságait is mindig felelevenítik magukban.

Mindezek mellett a Hitvallás azonban nem csak a teológiai ismeretek tárháza, hiszen ezek a szövegek egyúttal fontos lelki útmutatásokat is megfogalmaznak. Ez különösen akkor válik világossá, ha megvizsgáljuk azokat a szentírási igehelyeket, melyekre a Hitvallás szövege hivatkozik.

+ + +

Az alábbiakban a Hitvallás vázlatos teológiai értelmezését ismertetjük a hagyományos, 12 szakaszból álló felosztást követve, és egyúttal bemutatjuk a Hitvallás ikonját is.

- 1 -

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden látható és láthatatlan dolgoknak Teremtőjében...

Az ikon felső részén az Atyát (is) látjuk, pontosabban csak sejteni véljük, hiszen nincsen konkrétan ábrázolva. Ez nem csak az Ószövetség ábrázolási tilalmából fakad, de egyértelmű utalás az ortodox teológia lényegét képező apofatikus megközelítésre, miszerint Istent  a földhözragadt fogalmainkkal egyszerű állításokkal nem jellemezhetjük, csak tagadásokkal írhatjuk Őt körül: nem látható, nem leírható, fel nem fogható, el nem képzelhető, ki nem fürkészhető, meg nem ismerhető stb. 

Legfölül az Atya, mint a mennynek és a láthatatlan dolgoknak a Teremtője jelenik meg, égi teremtményeivel, a kilenc angyali karral körülvéve. Baloldalt alul pedig a föld, az állatok, a növények, azaz a látható dolgok Teremtőjeként látjuk. A középső képmezőben az embert, külön Ádámot, és külön Évát teremti meg, ez gondolatilag már átvezet minket a Hitvallás következő szöveg-szakaszába is. 

Az ikonon arany betűkkel megjelenik a Hitvallás teljes szövege is, mindegyik szakasz a saját képi ábrázolásánál olvasható.

HISZEK - Az Egyház imádságai kollektív imák, még akkor is ha valaki egyedül imádkozza őket. A Hitvallás viszont egyes szám első személyben szólal meg: én hiszek. A hit megvallása mindig személyes aktus, a létező legszemélyesebb dolgok egyike. A hit a krisztusi élet alapja; a remény és a szeretet mellett a három isteni erény egyike. Az ortodox egyház tanítása tágabban értelmezi a hit fogalmát, mint ahogy azt a hétköznapi életben megszoktuk. "A hit reményeink szilárd alapja és a nem látott dolgok igazolása." (Zsid 11,1) A hit magában foglalja a hitigazságokban való szilárd meggyőződést, az Istenbe vetett feltétel nélküli bizalmat, a nyitottságot az Ő kegyelmének befogadására, és a jócselekvő tevékeny szeretetet. "Ugyanígy van a hittel is: ha nincsenek cselekedetei, önmagában holt. De valaki azt mondhatná: neked hited van, nekem pedig cselekedeteim. Mutasd meg nekem tettek nélküli hitedet, akkor én tetteimből bizonyítom hitemet. (...) Vajon Ábrahám atyánk nem tettei alapján igazult-e meg, mivel fiát, Izsákot föláldozta az oltáron? Ebből láthatod, hogy a hit közreműködött ugyan tetteivel, de csak a tettek által vált tökéletessé. Így teljesedett be az Írás szava: »Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulására szolgált«” és ezért Isten barátjának nevezték. Látjátok tehát, hogy tettek által igazul meg az ember, s nem csupán a hit által" (Jak 2,17-24).

EGY ISTENBEN - Az "egy" jelen esetben nem határozatlan névelő, hanem számnév: egyetlen egy Istenben hiszünk. Istenben, aki úgy nyilatkoztatta ki magát, hogy Ő az »Aki Van« (Kiv 3,14). Isten van, és mint egyedüli tisztán szellemi lény, él. Időtlen, változatlan és mindenütt jelenvaló. Öröktől fogva a saját lényegéből fakad, mely isteni lényeget teremtményként soha meg nem tapasztalhatunk, soha fel nem foghatunk.

MINDENHATÓ -  Istennek végtelen értelme, végtelen érzése és végtelen akarata van. Az isteni értelem mindent tudó és végtelenül bölcs. Isten belülről fakadó érzése a végtelen boldogság és a végtelen szeretet. Az isteni akarat végtelenül szent, végtelenül szabad, végtelenül igazságos és mindenható. Mindenható akaratával mindenre képes, amit akar. Mindenhatóságával áthatja a mindenséget; mindenben hat, amiben hatni akar. "Istennél semmi sem lehetetlen." (Lk 1,37)

ATYÁBAN - Az egy Istenben három isteni személy van: Atya, Fiú és Szentlélek. A három isteni személy az egyetlen isteni lényegből fakad, egyetlen isteni természetben részesül. Az Atya önmagától fogva öröktől létezik. Jézus Krisztus, a Fiú nyilatkoztatta ki Őt a számunkra Atyaként: "így imádkozzatok: »Mi Atyánk...«" (Mt 6,9). Nem csak a Fiútól, de a Szentlélektől is tudjuk, hogy Ő az Atya: "Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: »Abba, Atya!«" (Gal 4,6).

MENNYNEK ÉS FÖLDNEK, MINDEN LÁTHATÓ ÉS LÁTHATATLAN DOLGOKNAK TEREMTŐJÉBEN - "Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet" (Ter 1,1). Isten teremtette a világot, egész pontosan két világot teremtett: először megteremtette az eget, azaz a mennyet és a láthatatlan dolgokat, majd pedig a földet és a látható dolgokat. A mennyek országa is teremtett világ, van valamiféle térbeli kiterjedése és időbelisége, de ez teljesen más, mint amit ezen a világon tapasztalunk. Az eget benépesítette Isten teremtett angyalaival, a kilenc angyali karral. Az angyalok bizonyos értelemben szellemi lények, de nem olyan értelemben ahogyan Isten az. Tisztán szellemi lény egyedül csak Isten, az angyaloknak van valamiféle testszerűségük is, habár ezt érzékszerveinkkel csak akkor tapasztalhatjuk, ha Isten úgy akarja. Mivel a mennyeket és az angyalokat érzékszerveinkkel nem érzékelhetjük, ezért nevezi őket a Hitvallás láthatatlan dolgoknak. Az angyalok egy része fellázadt Isten ellen. A lázadó angyalok elbuktak és letaszíttattak az égből, belőlük lettek a démonok vagy ördögök. Mikor letaszították őket, a mennynek egy darabját is leszakították és magukkal rántották, ebből lett a pokol. Az alvilágot ugyanúgy nem érzékelhetjük földi életünkben, mint ahogy a felső túlvilágot sem, ez is a láthatatlan dolgok része. A látható dolgok közé pedig minden olyan tartozik, amit érzékszerveinkkel érzékelhetünk, elménkkel fürkészhetünk és akár tudományosan is feltárhatunk. Ez a földi életünk világa és a teljes Világegyetem, az összes teremtett élőlényeivel és a teremtett élettelen dolgaival együtt.

- 2 - 

...és az egy Úr Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, aki az Atyától minden időknek előtte született; a Világosságtól való Világosságban, igaz Istentől való igaz Istenben, aki született és nem teremtetett, aki egylényegű az Atyával, és aki által mindenek lettek...

A Hitvallás ikonjának leghangsúlyosabb helyén, a szó szerinti csúcspontján nem csak az Atyát látjuk, hanem a teljes Szentháromságot: a Szentháromság megvallása a Hitvallás lényege. Ahogy korábban már szó volt róla, ez nem csak a szöveg tartalmában, de még a szerkesztési elvében is kifejezésre jut.

A Szentháromság megjelenítése a jobb oldalon látható hagyományos ikontípus átértelmezése, az aktuális képi világnak megfelelően. Az eredeti ikon összetett teológiai mondanivalót jelenít meg, melynek részleteire most nem áll módunkban kitérni. (Így azt sem tárgyaljuk, hogy ebben a kontextusban miért jelenhet meg látszólag az Atya - valójában mégsem egészen Ő jelenik meg.) 

Témánk szempontjából annyit fontos megjegyezni, hogy a jobb oldali ikon önmagában is Krisztus teremtetlenségét, öröktől való születését és az Atyával való egylényegűségét fejezi ki. Ezt a mondanivalót ültette át az ikonfestő a Hitvallás ikonjára. 

A Hitvallás ikonján a Szentháromságot egy aura-szerű fénygömb veszi körül. Ez a teremtetlen fény, a "Világosságtól való Világosság", mely a teremtetlen isteni energiák szimbóluma. Ezt a fényt látta Péter, János és Jakab a Tábor-hegyen, és ugyanez a fény vakította el Pált a damaszkuszi úton. A teremtetlen fény az ikon további részletein is megjelenik, az Atya illetve a megtestesült Fiú körül, valamint a Szentlélek is a teremtetlen fény sugaraiként ábrázolódik.

ÉS AZ EGY ÚR JÉZUS KRISZTUSBAN - Az "egy" itt ismételten számnév: Jézus Krisztus az egyetlen Úr. Jézus, a próféták nyelvén, héberül ישוע Jesua (Josua, Jehosua), Jézus anyanyelvén, szír-arámiul ܝܫܘܥ Iso, eredeti jelentése "megszabadító". Jézus pedig azért kapta nevét, mert Ő az, akit a próféták mint megszabadítót hirdettek: Mária "fiút fog szülni, akit te Jézusnak nevezel, mert Ő szabadítja meg népét bűnétől" (Mt 1,21). Krisztus, az Újszövetség nyelvén, görögül Χριστός Khrisztosz, jelentése "felkent". Az ószövetségi időkben a papokat, a királyokat és a prófétákat kenték fel a Szentlélek kegyelmét közvetítő Szent Olajjal. Jézust személyesen a Szentlélek kente fel: "Az Úr Lelke rajtam, Ő kent föl engem" (Iz 61,1; Lk 4,18). Krisztus ezzel mindhárom beavatásban részesült, Ő egy személyben pap, király és próféta. "A tanúság ugyanis így szól róla: »Pap vagy te mindörökké, Melkizedek rendje szerint«" (Zsid 7,17); "Uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége" (Lk 1,33); "Nagy próféta támadt köztünk, Isten meglátogatta népét" (Lk 7,16). Jézus Krisztus a papok papja, az uralkodók uralkodója és a próféták prófétája. Az Ő papsága, királysága és prófétasága "nem evilágból való" (Jn 18,36). "Isten az Úr és felettünk ragyog" (Zsolt 117/118,27), "minden nyelv hirdesse Isten, az Atya dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr." (Fil 2,11).

ISTENNEK EGYSZÜLÖTT FIÁBAN, AKI AZ ATYÁTÓL MINDEN IDŐKNEK ELŐTTE SZÜLETETT - Az Atya öröktől fogva önmagától létezik, a Fiú öröktől fogva az Atyától születik. A Fiú nem más, mint Isten örök Igéje. "Kezdetben volt az Ige, ész az Ige Istennél volt (Jn 1,1), "Ő előbb van mindennél" (Kol 1,17). Ő az "élő Isten Fia" (Mt 16,16) "az Atya Egyszülötte" (Jn 1,14).

A VILÁGOSSÁGTÓL VALÓ VILÁGOSSÁGBAN, IGAZ ISTENTŐL VALÓ IGAZ ISTENBEN - "Isten világosság" (1Jn 1,5), Jézus Krisztus pedig "igaz Isten" (1Jn 5,20). Krisztus ugyanolyan igaz isteni lényeggel bír, mint az Atya, és ugyanolyan lényegéből fakadó teremtetetlen fénnyel sugároz, mint az Atya. Krisztus az "igazi Világosság" (Jn 1,9), a "világ Világossága" (Jn 8, 12). Az igaz isteni lényeg transzcendens, "Aki minden fölött áll" (Ef 4,6), teremtmény soha el nem értheti, meg nem tapasztalhatja, meg nem értheti, el nem képzelheti. Azonban Isten az isteni lényegéből fakadó teremtetlen energiái által immanens is, titokzatos módon mindenütt jelenvaló és mindenben ható, "mindent átjár és mindenben benne van" (Ef 4,6). Így a teremtett emberek a teremtetlen isteni energiák által "az isteni természet részesévé lehetnek" (2Pét 1,4). Megpillanthatják a teremtetlen fényt, a Tábor-hegy Világosságát (Mt 17,1-9; Mk 9,2-9; Lk 9,28-36; 2Pét  1,16-18). "Láttuk az Atya Egyszülöttének dicsőségét" (Jn 1,14), tanúsítja János, és "aki engem lát, látja az Atyát" (Jn 14,9) nyilatkoztatja ki a Fiú.

AKI SZÜLETETT ÉS NEM TEREMTETETT, AKI EGYLÉNYEGŰ AZ ATYÁVAL - Az "élő Isten Fia" (Mt 16,16), "az Atya Egyszülötte" (Jn 1,14) a világ teremtése előtt született, "Ő előbb van mindennél" (Kol 1,17), és az Atya "már a világ teremtése előtt szerette Őt" (Jn 17,24). Egylényegű az Atyával, ezt maga a Fiú nyilatkoztatta ki a jeruzsálemi Templom udvarán: "én és az Atya egy vagyunk" (Jn 10,30) valamint a főpapi imájában is: "Atyám, énbennem vagy és én Tebenned" (Jn 17,21).

ÉS AKI ÁLTAL MINDENEK LETTEK - A teremtés művében az Atya mellett a Fiú, az Ige is részt vesz: "minden Őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett" (Jn 1,3).

- 3 - 

...aki miérettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállt a mennyekből és megtestesült a Szent Lélektől és Szűz Máriától és emberré lett...

A bal oldali képmezőben Ádám és Éva teremtését látjuk, a megjelenített történet előrevetíti a folytatást, a bűnbeesést is. Ez az az ok és az a cél, amiért az Ige megtestesült: "miérettünk" és "a mi üdvösségünkért". 

A jobboldali mezőben két hagyományos ikont látunk egybe komponálva. Baloldalt Mária Názáretben egy kútnál fogadja Gábriel arkangyal üdvözletét, mely során az angyal a Szentlélektől való foganásáról ad hírt. A foganást az égből előtörő, és Márai felé irányuló fénysugár szimbolizálja. 

A jobb oldalon Krisztus születésének hagyományos ikonográfiája jelenik meg. Mária mellett az újszülött Jézust látjuk, de nem csecsemőpólyában, hanem halotti gyolcsban, és nem jászolban fekszik, hanem szarkofágban. Az ikonnak nem az a célja, hogy az Evangéliumban leírtakat képileg illusztrálja, hanem az, hogy a leírtaknak a végső értelmét tárja fel. A Születés ikonja azért vetíti előre a Bárány áldozatát, mert az Ige azért testesült meg, hogy elvegye a világ bűneit.

A Hitvallás ikonjának ezen részlete tehát nem csak az fejezi ki, hogy az Ige a Szentlélektől és Máriától testesült meg, de azt is, hogy mindez a mi üdvösségünkért történt.

AKI MIÉRETTÜNK, EMBEREKÉRT - Az ember Istennek a különleges teremtménye, mert a saját "képére és hasonlatosságára" (Ter 1,26) alkotta meg őt, és ehhez méltó hivatást rendelt neki. "Férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá.«" (Ter 1,27-28) "És látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt." (Ter 1,31). Az ember egyedüli teremtményként viselte Isten képmását és volt hasonlatos Istenhez magához, így tökéletesebb volt még az angyaloknál is.

ÉS A MI ÜDVÖSSÉGÜNKÉRT - Az Isten képmására és hasonlatosságára teremtett ember engedett az ördög csábításának és bűnt követett el, megszegte Isten törvényét. Ennek tragikus következményei lettek, az emberi természet megsérült, elvesztette Istenhez való hasonlatosságát. Szellemét (pneuma) eluralták a lelkéből (psziché) feltörő vágyak, a lelkét eluralták a testéből fakadó szenvedélyek, maga a test pedig betegségekre fogékony és halandó lett. "A bűn egy ember által lépett a világba, s a bűn miatt a halál, és így a halál minden emberre átterjedt" (Róm 5,12). Az Ige azért testesült meg emberként, hogy beteljesítse a megszegett törvényt, lerontsa az ördög művét, eltörölje a bűnt és hogy sebeivel meggyógyítsa a sérült emberi természetet. "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem, hogy tökéletessé tegyem" (Mt 5, 17). "Mindaz, aki bűnt követ el, megszegi a törvényt, mert a bűn törvényszegés. Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye bűneinket" (1Ján 3,4-5). "Aki bűnt követ el, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva bűnös. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa" (1Ján 3, 8).

LESZÁLLT A MENNYEKBŐL ÉS MEGTESTESÜLT - "Az Ige testté lett, és köztünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét" (Jn 1,14) mert az Atya "dicsőségének kisugárzása és lényének képmása Ő, aki hathatós szavával fenntartja a mindenséget" (Zsid 1,3).

A SZENT LÉLEKTŐL - "A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendő szent is Isten Fia lesz" (Lk 1,35).

ÉS SZŰZ MÁRIÁTÓL - "Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék amit az Úr a próféta szavával mondott: »Íme a Szűz méhében fogan és fiút szül, és Emmanuelnek fogják hívni.« Ez azt jelenti: Velünk az Isten." (Mt 1,22-23) Isten Máriát választotta ki arra, hogy méhébe fogadja az Igét, és megszülje az emberként megtestesült Istent. Ennél nagyobb kegyben ember nem részesülhet, és az Istenszülő Márián kívül soha senki más nem részesült, és nem is fog részesülni. Máriának azonban istenfélő, bűntelen és tiszta életével méltónak is kellett maradnia a kiválasztottságához, majd pedig bele is kellett egyeznie az Atya tervébe: "Az Úr szolgálóleánya vagyok, történjék velem a szavaid szerint" (Lk 1,38). Ha az Istenszülő Szűz Mária nem mondja ki az igen!-t, akkor Jézus Krisztus az Istenember nem születik meg, és nem szerez üdvösséget az emberiségnek. Mária szűz volt szülése előtt, csodás módon szűz maradt szülésekor, és szűz maradt mindvégig, ezért nevezik Mindig Szűz Máriának; valamint Istenszülőnek azért, amiért Krisztus Istent szülte meg. Az Istenszülőnek jár ki a legnagyobb tisztelet Isten összes teremtménye között; nem csak az emberek, de az angyali karok körében is, Ő a "keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb".

ÉS EMBERRÉ LETT - "Az Ige testté lett" (Jn 1,14). Isten Igéje emberi természetet öltött magára, Jézus Krisztus mint Istenember született erre a világra. A bűnt leszámítva mindenben hasonlatos lett az emberekhez. Jézus Krisztus emberként Dávid házából származott, Dávid királyságának és prófétaságának örököse volt, ugyanakkor Áron leszármazottaként papi utód is volt. Krisztust nem csak isteni mivolta, de emberi származása is pappá, királlyá és prófétává tette. "Köztünk lakozott" (Jn 1,14). Jézus emberi családba született bele, családban nőtt fel, mesterséget is tanult, és az akkori zsidó szokásoknak megfelelően élte emberi életét.

- 4 - 

...aki keresztre feszíttetett miérettünk Poncius Pilátus idejében, és szenvedett és eltemettetett...

A képmezőben Krisztus megfeszítésének és sírba tételének hagyományos ikonjait látjuk egybe szerkesztve. Az ikonok kompozíciója a megszokottól csak annyiban tér el, amennyi korrekciót az összeszerkesztés megkívánt. A megfeszített Krisztus fejét dicsfény övezi: Ő megdicsőült a kereszten. A kereszt tövében Ádám koponyája: Krisztus a bűneink eltörléséért áldozta fel magát. A kereszt alatt áll az Istenszülő, János evangelista, Magdalai Mária és Szalome, a Zebedeus-fiak anyja. Másik oldalon a római százados, Longinus, aki megvallotta Krisztus istenségét, lándzsával szúrja át Krisztus oldalát, melyből a Keresztség Vize és az Eucharisztia Vére tör elő. Krisztus holt testét Aritmateai József kérte el, hogy Nikodémussal és az asszonyokkal felkészítsék a sírba helyezésre. Ez jelenik meg a háttérben.

AKI KERESZTRE FESZÍTTETETT MIÉRETTÜNK - "Az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét. Megkínozták, és ő alázatos volt, nem nyitotta ki száját, mint a bárány, melyet leölésre visznek" (Iz 53,6-7). "Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűnét" (Jn 1,29). "Megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig" (Fil 2,8). "Vétkeinket testén fölvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnnek és igaz életet éljünk. Ti az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg" (1Pét 2,24). "Krisztus meghalt értünk. Most tehát, amikor már megigazultunk vérében, sokkal inkább megment minket a büntetéstől" (Róm 5,9). "Művét befejezve, örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki, mert Isten őt tette főpappá Melkizedek rendje szerint." (Zsid 5,9-10). "Benne van vére által szerzett megváltásunk, bűneink bocsánata, kegyelme bőségének arányában" (Ef 1,7). "Mennyivel inkább tisztítja meg lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére – aki az örök Lélek által önmagát ajánlotta föl szeplőtelen áldozatul Istennek –, hogy az élő Istennek szolgáljunk!" (Zsid 9,14). "Nagy volt a ti váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg tehát az Istent testetekben" (1Kor 6,20).

PONCIUS PILÁTUS IDEJÉBEN - Quintus Pontius Pilatus 26-36 között Judea tartomány sorrendben ötödik helytartója volt, Tiberius császár uralkodása alatt. A Hitvallás azért említi meg őt, hogy egyértelművé tegye: Krisztus kereszthalála és dicsőséges feltámadása valóságos történelmi esemény volt, ismerjük a helyét és az idejét. A Golgota sziklája, ahol a kereszt állt, és a sír, ahonnan Krisztus feltámadt, Jeruzsálemben ma a Szent Sír Bazilika épületegyüttesében található. Krisztus megfeszítése pedig az időszámításunk szerinti 33. esztendő tavaszán, a zsidók által használ babiloni naptár niszán havának 14. napján, egy pénteki napon történt meg, mely a római Julián-naptár április havának 3. napjára esett abban az évben.

ÉS SZENVEDETT - "Maga a Lélek tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösei is: örökösei Istennek, Krisztusnak pedig társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk" (Róm 8,16-17).

ÉS ELTEMETTETETT - Jézust az akkori zsidó szokásoknak megfelelően temették el. Aritmateai József  kérte ki a testét, Nikodémus pedig hozta a szertartáshoz szükséges fűszereket, mirhát és aloét. A sírkamra bejáratát egy nehéz kővel elzárták. A papok és a farizeusok lepecsételték a bejáratot, és a sírkamrát katonákkal őriztették.

- 5 - 

...és feltámadott a harmadik napon az Írások szerint...

A korábbiakhoz hasonlóan itt is két önálló ikontípus összeszerkesztett változatát látjuk. Bal oldalon Krisztus alászáll a poklokra, dicsőséges feltámadásával legyőzi a halált, és kiszabadítja a holtakat a pokol rabságából. Bár a Nikaia-Konstantinápolyi Hitvallás szövege - szemben az Apostoli Hitvallással - nem fogalmazza meg szó szerint Krisztus pokolra szállását, de ezt a keleti egyház mindig is egyértelmű hitigazságnak tartotta. A pokolra szállás elválaszthatatlan eseménye a feltámadásnak. A Feltámadás ünnepének kanonikus ikonján is mindig a pokolra szállás jelenik meg. A másik ábrázolásmód, ami itt valamivel hangsúlyosabb - a feltámadt Krisztus az üres sírnál - újabb keletű és lényegesen ritkábban fordul elő a keleti hagyományban. A teremtetlen fény itt is megjelenik rózsaszínes mandorla, illetve fehéren sugárzó felhőzet formájában.

ÉS FELTÁMADOTT A HARMADIK NAPON - Krisztus pokolra szállása elválaszthatatlan eseménye feltámadásnak. "Az pedig hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt" (Ef 4,9). Ahogyan a Liturgia imádsága is fogalmaz, halála után Krisztus "testével a sírban; lelkével, mint Isten, az alvilágban" volt. "Krisztus meghalt bűneinkért, amint az Írás is mondja. Eltemették és harmadnapon föltámadt. Ez is az Írás szerint. Megjelent Péternek, aztán a tizenkettőnek. Majd egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg" (1Kor 15,3-6). "Szenvedése után sok csalhatatlan jellel bizonyította be ezeknek, hogy él; negyven napon át megjelent előttük s az Isten országáról beszélt nekik" (ApCsel 1,3). "Krisztus is meghalt egyszer a bűnök miatt, az Igaz a bűnösökért, hogy Istenhez vezessen minket. Teste szerint megölték ugyan, de a Lélek életre keltette" (1Pét 3,18). "Azért szeret engem az Atya, mert odaadom életemet, hogy aztán vissza is vegyem. Senki sem veszi el tőlem: önként adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy visszavegyem. Ezt a feladatot kaptam Atyámtól" (Jn 10 17-18). A Feltámadás ünnepének himnusza így foglalja össze Krisztus üdvösségszerző pokolra szállását: "Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporva a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozván."

AZ ÍRÁSOK SZERINT - A Hitvallás ezzel az ószövetségi próféciákra utal, melyek Krisztus feltámadását jövendölték meg: "Mert nem hagyod lelkem az alvilágnak, szentedet nem engeded rothadásnak" (Zsolt 15/16,10). "Két nap múlva ismét életre kelt minket; harmadnapon feltámaszt, és élünk majd színe előtt" (Óz, 6,3). "Kiszabadítom én őket a halál kezéből, megváltom őket a haláltól. Halál, hol van a mérged? Alvilág, hol a fullánkod?" (Óz 13,14). "Az Úr Isten eltávolítja örökre a halált, és letörli a könnyet minden arcról, népe gyalázatát elveszi az egész földről. Bizony, az Úr szólott! Ezt mondják majd azon a napon: Íme, a mi Istenünk ő, benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, benne reméltünk, ujjongjunk és örvendezzünk szabadításán!" (Iz 25,8-9) 

- 6 - 

...és felment a mennyekbe és ül az Atyának jobbján...

A szövegszakaszhoz tartozó képmezőben Krisztus mennybemenetelének hagyományos ikonját látjuk: Krisztust angyalok emelik a magasba, teste körül ragyog a teremtetlen fény. A képrészlet tetején látható az is, ahogyan helyet foglal az Atya jobbján. A korábbival ellentétben (lásd a 2. szakasznál) itt nem az Atya ölében ül a még meg nem testesült Ige, hanem a megtestesült és feltámadt emberi testével, megjelenítése ezért realisztikus és nem sejtelmesen áttetsző, mint az Atyáé.

ÉS FELMENT A MENNYEKBE ÉS ÜL AZ ATYÁNAK JOBBJÁN -  Feltámadása után negyven nappal, Jézus Krisztus, az apostolai jelenlétében, az Olajfák hegyéről felemelkedett a Mennybe (Mk 16,19; Lk 24,50-51; ApCsel 1,9-11). Az emberként megtestesült Igének ez volt az utolsó evilági cselekedete. Az egyház értelmezésében ez az esemény a bűnbeeséssel megsérült emberi természet gyógyulását és megdicsőülését jelzi. Krisztus a Mennyben a legelőkelőbb helyre, az "Atya jobbjára" ül. "Mondá az Úr az én Uramnak: Jobbom felől foglalj helyet, míg lábad alá ellenségeidből zsámolyt vetek" (Zsolt 109/110,1). Jézus Krisztus, mint az Egyház legfőbb papja foglalja el helyét a Mennyben. "Olyan főpapunk van, aki a fölséges Isten trónjának jobbján ül a mennyben. Szolgálatot teljesít a szentélyben, abban az igazi sátorban, amelyet az Úr emelt, s nem ember. (Zsid 8,1-2) "Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített, fölségesebb az egeknél. Neki nincs szüksége arra, mint a többi főpapnak, hogy nap nap után előbb tulajdon bűneiért mutasson be áldozatot, aztán a nép bűneiért: ő egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor önmagát föláldozta" (Zsid 7,26-27). Krisztus ugyanis nem kézzel emelt szentélybe lépett be, mely a valódinak csak előképe, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt közbenjárjon értünk" (Zsid 9,24).

 -7 - 

...és újból eljő dicsőséggel, ítélni élőket és holtakat, és az Ő Országának nem lesz vége...

A képmezőben az Utolsó Ítélet összetett ikonjának a leegyszerűsített változatát látjuk, melyben az ítélkező Krisztus jelenik meg hangsúlyosan.

ÉS ÚJBÓL ELJŐ DICSŐSÉGGEL, ÍTÉLNI ÉLŐKET ÉS HOLTAKAT - "Jézus, aki közületek fölvétetett a mennybe, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára mennybe tért."  (ApCsel 1,11) "Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mely napon jön el uratok. (...) Azért ti is álljatok készen, mert az Emberfia abban az órában jön, amikor nem is gondoljátok." (Mt 24,42-44) "E gyötrelmes idők után a Nap elhomályosul és a Hold nem áraszt világosságot, a csillagok lehullanak az égről és a világmindséget összetartó erők megrendülnek. Akkor majd föltűnik az Emberfiának jele az égen, és jajgatásba tör ki a Föld minden népe, mert meglátják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel." (Mt 24,29-30) "A parancsszóra, a főangyal kiáltására, Isten harsonazengésére az Úr maga száll le a mennyből, s először a Krisztusban elhunytak támadnak fel." (1Tessz 4,16) "Eljön az óra, mikor a sírokban mindnyájan meghallják Isten Fiának szavát. Akkor előjönnek, akik jót cselekedtek, az élet föltámadására, akik pedig gonoszat cselekedtek, az ítélet föltámadására."(Jn 5, 28-29) "Azután mi élők, akik megmaradtunk, a felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé" (1Tessz 4,17). "Az Úr mond fölöttem ítéletet (...) az Úr, aki bevilágít a sötétség titkaiba, s a szívek szándékait is földeríti" (1Kor 4,4-5) "Ítéletem igazságos," mondja az Úr, "mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki engem küldött" (Jn 5,30) "A mi Istenünk ugyanis emésztő tűz (Zsid 12,29) s megközelíthetetlen világosságban lakik" (1Tim 6,16). Mivel az úr eljövetelének idejét nem tudhatjuk, ezért annak az időpontját számolgatni nem egyéb, "mint hiúság, csupa hiúság" (Préd 1,2) erre külön is felhívja a Szentírás a figyelmet: "Különösen pedig az ne kerülje el figyelmeteket, szeretteim, hogy egy nap az Úr előtt olyan, mint ezer esztendő, s ezer esztendő is, akárcsak egyetlen nap. (...) Eljön azonban az Úr napja, mint a tolvaj. Akkor az egek nagy robajjal elpusztulnak, az elemek megolvadnak a hőségben, s a föld és rajta minden alkotás tűzben ég el. Milyen szentül és istenfélően kell élnetek, ha mindez így elpusztul, hiszen várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét!" (2Pét 3,8-11). Az Úr második eljövetelét nem számolgatással, hanem alamizsnálkodással, böjttel, imával, és virrasztással várja az Egyház. "Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát" (Mt 25,13).

ÉS AZ Ő ORSZÁGÁNAK NEM LESZ VÉGE - "Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége” (Lk 1, 32-33). Jézus Krisztus a "Királyok Királya, uralkodók Ura" (Jel 19,16). Az Ő országa "nem e világból való" (Jn 18,36), ott "már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, rabszolga vagy szabad, hanem minden és mindenben Krisztus" (Kol 3,11) "Isten országa nem eszem-iszom, hanem megigazultság, béke és öröm a Szentlélekben" (Róm 14,17). "Ezért nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta" (Lk 22,29).

- 8 -

...és a Szent Lélekben, Úrban és Éltetőben, aki az Atyától ered, akit az Atyával és Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, aki a próféták által szólott.

Itt a Szentlélek pünkösdi kiáradásának hagyományos ikonja jelenik meg. A Pünkösd ikonja az egyik legfontosabb Szentlélek-ikon a keleti hagyományban. Emellett ez a témaválasztás egyúttal kifejezi az Ószövetség és Újszövetség viszonyát is, ahogyan egykor a próféták, úgy az apostolok is részesülnek a Szentlélek kegyelméből; és mint ahogy egykor a próféták mutattak utat Izráel népének, ugyanúgy pásztorolják az apostolok Isten újszövetségi népét, az Egyházat. Ez az ikon előrevetíti a Hitvallás szövegének következő szakaszát is.

ÉS A SZENT LÉLEKBEN, ÚRBAN - Az Osztatlan Szentháromság, "az Atya és Fiú és Szentlélek " (Mt 28,19) harmadik isteni személye a Szentlélek, "a Vigasztaló, az Igazság Lelke, aki az Atyától ered" (Jn 15,26)". A Szentlélek-Isten részt vesz a teremtésben az Atya-Istennel és a Fiú-Istennel együtt: "az Úr Szava alkotta az egeket, szájának Lehelete minden seregüket" (Zsolt 32/33,6). A Szentlélek Úr, általa lesz Jézus Felkent, azaz Krisztus: "az Úristen Lelke van rajtam, mert felkent engem az Úr (Iz 61,1; Lk 4,18).

ÉS ÉLTETŐBEN - A Szentlélektől kapta az életét minden "ami mozog a földön, s amiben Élő Pára van" (Ter 1,30). Ezért énekel így a zsoltáros az Úrhoz: "Ha arcod elrejted, megháborodnak; tönkremennek, ha lelkük megvonod, s porukba visszatérnek. Ha kibocsátod Lelked, újra élnek, s a föld színét megújítod" (Zsolt 103/104 29-30). Az embert is a Szentlélek kelti életre: "Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az Élet Leheletét, és az ember élőlénnyé lett" (Ter 2,7). Az ember esetében ennek különös jelentősége van, hiszen őt az Isten a saját "képére és hasonlatosságára" (Ter 1,26) alkotta meg. Ezért figyelmeztet az apostol, hogy "Isten temploma vagytok és Isten Lelke lakik bennetek" (1Kor 3,16). Nem csak a puszta életet kapjuk a Szentlélektől, hanem az életünket segítő áldásokat is. "A lélek gyümölcsei viszont: öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás" (Gal 5,22-23). "Rajta nyugszik az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudás és a jámborság lelke, betölti őt az Úr félelmének lelke" (LXX Iz 11,2-3). A Szentlélek áldása az is, hogy még közelebb kerüljünk Őhozzá: "Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké. Hiszen a betű öl, a Lélek pedig éltet." (2Kor 3,6); és általa a teljes Szentháromsághoz: "Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki ezt kiáltja: Abba, Atya!" (Gal 4,6). Nem csak a földi életünket, de a mennybéli örök életünket is a Szentlélektől kapjuk: "bennetek van annak Lelke, aki föltámasztotta Jézust a halálból, Ő, aki Jézus Krisztust a halálból föltámasztotta, életre kelti a ti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által" (Róm 8,11).

AKI AZ ATYÁTÓL ERED - Jézus Krisztus utolsó tanítását (Jn 14-16) alapul véve, a zsinati atyák határozott különbséget tettek a Szentlélek származása, és a Szentlélek világba küldése között. A Hitvallás ezen állításban a Szentlélek származását, és nem pedig a világba küldését fogalmazták meg. A Szentháromság egylényegű, a három isteni személy egyetlen isteni természetben osztozik. Így a három isteni személy eredete is azonos, ez pedig az Atya: az Atya öröktől fogva önmagától létezik; a Fiú öröktől fogva az Atyától születik; a Szentlélek öröktől fogva az "Atyától ered" (Jn 15,26). Gyakran idézett képletes hasonlattal élve, az Atyának a Fiú a jobb keze, a Szentlélek a bal keze. Ez nem csak azt fejezi ki, hogy a második és a harmadik isteni személy is az első isteni személyből fakad, de azt is, hogy a Fiú és a Szentlélek között egy szimmetrikus kölcsönösségi viszony áll fenn: a Szentlelket a Fiú küldi az Atyától a világba (Jn 15,26), ugyanakkor a Fiú is a Szentlélek által testesül meg az Atyától a világban (Lk 1,26).

AKIT AZ ATYÁVAL ÉS FIÚVAL EGYÜTT IMÁDUNK ÉS DICSŐÍTÜNK - Az Újszövetségben a teljes Szentháromság nyilatkoztatta ki magát. Isten leszállt hozzánk az Atyától a Fiú által a Szentlélekben; és mi is felemelkedhetünk Istenhez, a Szentlélekben a Fiú által az Atyához. Az Atya és a Fiú és a Szentlélek együttesen teremtenek és együttesen üdvözítenek, így az Atyát és a Fiút és a Szentlelket azonos imádat és dicsőítés illeti.

AKI A PRÓFÉTÁK ÁLTAL SZÓLOTT - Az Ószövetség Isten által ihletett könyv, a próféták a Szentlélek sugalmazására jegyezték azt le. Ezért ezeket az Írásokat értelmezni is csak a Szentlélek szerint lehet, ahogy az apostol is felhívja erre a figyelmet: "Birtokában vagyunk a megbízható prófétai jövendöléseknek is. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító mécsre, amíg föl nem virrad a nappal és a hajnalcsillag föl nem kél szívetekben. Mindenekelőtt azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlen jövendölése sem származik egyéni értelmezésből. Emberi elhatározásból ugyanis sohasem született jövendölés, hanem a Szentlélektől sugallva Isten megbízásából beszéltek a szent férfiak" (2Pét 1,19-21). Azért kapják meg Krisztus tanítványai, az apostolok is Pünkösdkor a Szentlelket, hogy a krisztusi tanítás fényében, a Szentlélektől ihletve, helyesen tudják értelmezni a próféciákat. A Szentírás egyedüli helyes értelmezése az, ahogyan azt a Szentlélektől ihletett apostolok ránk hagyták.

 - 9 - 

Hiszek egy, szent, egyetemes és apostoli Egyházban.

Itt egy bizonyos értelemben rendhagyó ikont látunk, az Egyház ikonját. Az Egyháznak ugyanis nincs külön ikonja, hiszen alapvetően minden ikon az Egyházban, az Egyháznak és az Egyházról szól. 

• Az Egyház Egy: egy templom áll az ikon középpontjában, e köré csoportosulnak az alakok. 
• Az Egyház Szent: az ikon fókuszpontjában, a templomon belül, az ikonosztáz nyitott Királyi Ajtója mögött a Szentek Szentjében látjuk a Szent Oltárt, és az Oltáron a Szent Evangéliumot. 
• Az Egyház Egyetemes: szegény és gazdag, katona és polgár egyaránt tagja (ahogy az öltözetek mutatják), valamint tagjai a már üdvözültek (glóriával) és a még evilági életüket élők (glória nélkül). Egyetemes olyan értelemben is, hogy letéteményese az Újszövetségnek (apostolok jobb oldalt elöl) és beteljesítője az Ószövetségnek (próféták balra hátul).
• Az Egyház Apostoli, ezt az Írást magyarázó apostolok jelenléte mutatja. 

Az Egyház a testi és lelki gyógyulás helyszíne, a bűn által sérült emberi természet tökéletes orvoslója; erre utal a hajlott hátú mankós ember, bal oldalt az előtérben.

HISZEK AZ EGY, SZENT, EGYETEMES ÉS APOSTOLI EGYHÁZBAN - Jézus Krisztus nyilvános működésekor, a 12 és a 72 apostol kiválasztásával megalapította az evilági egyházszervezetet. Az Egyház azonban nem csak az evilági hívek közösségéből áll: "Ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, az elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, akik föl vannak jegyezve a mennyben, mindenek bírájához, Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, az Új Szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz" (Zsid 12,22-24) Krisztus mennybemenetele után, mint az Egyház legfőbb papja foglalja el helyét az angyali karok fölött, az Atya jobbján: "Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag a szentek fönséges öröksége, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma felettünk, akik hívőkké lettünk. Nagyszerű erejének hatását Krisztuson mutatta meg, amikor holtából föltámasztotta, s a mennyben jobbjára ültette, minden fejedelemség, hatalom, erő és uralom, s minden néven nevezendő méltóság fölé, nemcsak e világon, hanem az eljövendőben is. Mindent lába elé vetett és az egész egyház fejévé tette őt: ez az ő teste és teljessége, aki mindent mindenben betölt" (Ef 1,18-23). Krisztus"egyeseket apostolokká, másokat prófétákká, ismét másokat evangelistákká, pásztorokká és tanítókká tett, hogy istenszolgálatra neveljék a szenteket és fölépítsék Krisztus testét" (Ef 4,11-12). Jézus Krisztus ígérete szerint Pünkösdkor leküldte az Atyától a Szentlelket az apostolokra, az apostolok pedig a Szentlélek kegyelméből püspököket szentelnek az Egyháznak: "Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt ennek élére titeket elöljárókul a Szentlélek, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett meg" (ApCsel 20,28). Az Egyház Krisztus teste és a Szentlélek otthona.

• EGY- Krisztus egyetlen Egyházat alapított, melynek Ő a legfőbb papja. A hívek az Ő egyetlen Szent Testéből részesülnek az Eucharisztiával, egyetlen eucharisztikus közösséget alkotnak. Az "egy" azt is jelenti, hogy egységes és osztatlan. Ahogyan a Szentháromság osztatlan és egylényegű, ugyanígy Isten egyháza is osztatlan: a részegyházak különbözhetnek egyes helyi hagyományaikban, azonban lényegükben, a tanításukban és a Szentségeikben egységesek és osztatlanok. 
• SZENT - Az Úr Jézus Krisztus, az Élő Isten Fia az Egyház feje; az Egyház hívei pedig Krisztus Valóságos Testéből, az Eucharisztiából részesülve az Ő láthatatlan testét alkotják. Az Egyház a Szentlélek otthona, Isten újszövetségi népe. Az Egyház a szentségei által Isten kegyelmét közvetíti a híveinek. Isten az Egyházában ereszkedik le az Atyától a Fiú által a Szentlélekben az emberhez; a hívek pedig az Egyház által a Szentlélekben a Fiú által juthatnak az Atyához.
• EGYETEMES - Az "egyetemes" kifejezés, görögül a "katholikosz" alatt legelső sorban a teljességet értjük: az Egyház teljességes. Isten hiba és hiányosság nélküli teljesség, Isten Egyháza pedig lelki értelemben teljes egységben van Istenével. Az egyetemességnek emellett több más értelmezése is van. Egyetemes az Egyház, mert egyesíti önmagában az égi egyházat az evilági egyházzal; egyetemes, mert egyszerre beteljesítője az Ószövetségnek és letéteményese az Újszövetségnek. Egyetemes az Egyház abból szempontból is, hogy feloldja magában a kulturális és társadalmi különbségeket: "Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban" (Gal 3,28). Mint tengerben a csepp és cseppben a tenger, a földi Egyház a helyi egyházközségek összességéből áll össze; ezek az egyházközségek pedig élő ikonként Krisztus Egyházának az egészét képezik le. (Ebből kifolyólag adódik az is, hogy az Egyház földi szerkezetét  - lásd Róma egyházfősége - nem lehet a Kinyilatkoztatásból eredeztetni.)
• APOSTOLI - Krisztus az apostolok kiválasztásával alapította meg az Egyházat. Őket bízza meg azzal, hogy tegyék tanítványává a népeket, és kereszteljék meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében. Az apostolokra küldi le Krisztus a Szentlelket, akik a Szentlélek kegyelméből szentelik föl az Egyház püspökeit. A püspökök, mint az apostolok utódai töltik be hivatalukat az Egyház élén. A püspökök közössége együttesen alkotja az Egyház tévedhetetlen Tanítóhivatalát, mely az apostoli tanítás megőrzése és változatlan továbbadása felett őrködik. Az apostoli folytonosság a püspökszentelések láncolata révén áll fenn az Egyházban, az idők végezetéig.

- 10 - 

Egy keresztséget vallok a bűnök bocsánatára.

Szintén egy rendhagyó ikont látunk. Ahogyan az Egyháznak magának, úgy az Egyház Szentségeinek sincs hagyományos ikonja. Fölülről árad ki a Szentlélek: az Egyház Szentségei Isten kegyelmét közvetítik, és titokzatos módon a Szentlélek pünkösdi kiáradásából is részesítik a híveket. Az előtérben bűnbánatot tartó embereket látunk, hátul jobb oldalt pedig maga a keresztelés aktusa jelenik meg.

EGY KERESZTSÉGET VALLOK A BŰNÖK BOCSÁNATÁRA - "Egy az Úr és egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki minden fölött áll, mindent átjár és mindenben benne van" (Ef 4,5-6). Egy az Isten, az Ő Egyházának a keresztsége az egyetlen keresztség. A zsinati atyák azt fogalmazták meg, hogy az eretnekek által kiszolgáltatott Szentségek nem érvényesek Krisztus Egyetlen Igaz Egyházában. A keresztség az Egyház beavató Szentsége, aki tehát megvallja a keresztséget, az az Egyház többi Szentsége mellett is hitet tesz. A keresztséggel meghalunk a bűnnek, és Krisztussal születünk ujjá: "Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusra, halárára keresztelkedtünk meg? A keresztség által ugyanis vele együtt a halálba temetkeztünk, hogy amint Krisztus az Atya dicsősége által föltámadt halálából, úgy mi is új életet éljünk. Ha ugyanis halálának hasonlósága által egybenőttünk vele, akkor föltámadásában is úgy leszünk" (Róm 6,3-5). A második beavató Szentség, amiben részesülnünk kell, az a bérmálás vagy krizma-kenet, más néven a Szentlélek-keresztség, melyben a Szentlélek kegyelmét kapjuk meg a keresztségben újjászületett életünkhöz: "Aki pedig minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban: Isten az. Ő az, aki pecsétjével megjelölt minket és foglalóul szívünkbe árasztotta a Lelket" (2Kor 1,21-22). A beavatás harmadik elmaradhatatlan Szentsége a Szentáldozás, az Eucharisztia, a Krisztus Testében és Vérében való Szent Részesülés: "Bizony, bizony mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van és én föltámasztom az utolsó napon. Az én testem az valóban étel s az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne" (Jn 6,53-56). Az Eucharisztia az Egyház legfontosabb Szentsége. A többi Szentség mind Őbelőle fakad, és Őfelé irányul, Hozzá tér vissza. Az Egyház az Eucharisztia közössége; a híveké, akik mindnyájan ugyanabból az egyetlen Testből és Vérből részesülnek. Az Eucharisztia ünneplése az Egyház legfontosabb liturgikus cselekménye: "Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, s e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön" (1Kor 11,26). A keresztség, bérmálás és Szentáldozás mellett fontos szentségei még az Egyháznak a bűnbocsánat, az egyházi rend, a házasság és a betegek kenete Szentsége. A hét fő Szentség mellett még számos más szentségi jellegű cselekménye isvan az egyháznak (áldások, szentelések, temetés, szerzetesi fogadalom). Mivel maga az Egyház is Szent, ezért minden egyes cselekményével Isten kegyelmét közvetíti a hívek felé.

 - 11 - 

Várom a holtak feltámadását...

Ezen az ikonon a korábban már említett Utolsó Ítélet ikonjának az ide vonatkozó részlete jelenik meg. Bal oldalt János evangelista alakja jelenik, meg, mert a Jelenések Könyvében leírtak szerint látjuk az Álatlános Feltámadást.

VÁROM A HOLTAK FELTÁMADÁSÁT - "Így szól az Úr Isten: Íme, én megnyitom sírhantjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból" (Ez 37,12). Az Általános Feltámadás Krisztus dicsőséges második eljöveteléhez és ítélethozatalához kötődik: "Meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, amint jót vagy gonoszat tett" (2Kor 5,10). "Készen vár az igaz élet koronája, melyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik örömmel várják eljövetelét" (2Tim 4,8). Azok a halottak is, akiknek a lelkei eddig nem üdvözültek, az Általános Feltámadáskor bekerülhetnek a Mennyek Országába, ezért üdvös dolog az elhunytakért imádkozni, és a Vértelen Áldozatot bemutatni: "...hogy áldozatot mutassanak be a megholtak bűneiért, mert helyesen és jámborul gondolkodott a feltámadásról" (2Makk 12,43).

- 12 -

...és az eljövendő örök életet. Ámin.

Az örök életet a Mennyei Jeruzsálem ikonja szimbolizálja, abban a formában, ahogyan azt János evangelistának megmutatta az angyal.

ÉS AZ ELJÖVENDŐ ÖRÖK ÉLETET - Feltámadásukkor nem a földi, biológiai testünket kapjuk vissza, hanem más formában támadunk fel, de "hogy mik leszünk, az még nem nyilvánvaló" (1Ján 2,3). "Érzéki testet vetnek el, szellemi test támad föl" (1Kor 15,44). A feltámadott testnek (nem szarx, hanem szóma) az örök életben (nem biosz, hanem zoé) nem lesznek biológiai szükségletei. "Isten országa nem eszem-iszom" (Róm 14,17), "nem nősülnek, s férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben" (Mt 22,30). Az üdvözültek különböző mértékben részesülnek a mennyei áldásokból, evilági érdemeik szerint: "Más a nap sugárzása, más a hold fényessége, más a csillagok tündöklése; sőt egyik csillag fényessége is különbözik a másikétól. Ilyen a holtak feltámadása is" (1Kor 15,42-43). "Akkor az igazak ragyognak majd, mint a nap, Atyjuk országában" (Mt 13,43).

"Beteljesedett. Én az Alfa és az Ómega vagyok, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élő vizek forrásából. A győztes részesedik mindebben. Én Istene leszek, s ő az én fiam. A gyáva, a hitetlen, a szentségtörő, a gyilkos, a parázna, a varázsló, a bálványimádó és a hazug mind a kénkővel égő tüzes tóba kerül. Ez a második halál." (Jel 21,6-8)

"A hit reményeink szilárd alapja

és a nem látott dolgok igazolása." 

(Zsid 11,1)

"Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek."

(Jn 20,29)

Ámin   + + +    Ἀμήν    + + +   Ами́нь