A két elnevezés meggyökeresedése bizonyos értelemben esetleges volt. Lehetne akár fordítva is, mindkét egyház teljes joggal viselhetné a másik nevet is. Ehhez a kereszténység első ezer évének a nyelvhasználatát kell ismerni.
- KATOLIKUS - καθολικος (katholikos) görög szó, latin változata a catholicus, ez utóbbinak a megmagyarosodott alakja a katolikus. Jelentése: egyetemes. "Hiszek egy, szent, egyetemes és apostoli egyházban" - ahogy a Hitvallásban mondjuk. Az egyetemes, a katolikus, az EGYHÁZ állandó jelzője. A skizma előtti évezredben tehát ebben a kontextusban volt használatos.
- ORTODOX - A szintén görög eredetű kifejezés közismert magyar fordítása az igazhitű. Az ortodox jelzőt nem az egyházra, hanem mindig a HITRE, VALLÁSRA vonatkoztatták, mint például Damaszkuszi Szent János művének címében is - Ékdosis akribès tēs orthodóxou písteōs. A pisteos (pisté) jelentése hit, az orthodóxou pedig a hit-nek a jelzője.
Az ορθο- (ortho-) előtag jelentése igaz, egyenes. A δοξα (doxa) utótagot ebben az összetételben hitnek szoktuk fordítani, valójában a doxa elsődleges jelentése dicsőség, dicsőítés. Az ortodox kifejezés nem önállóan születik meg, gyakran használatos ellentétpárja a heterodox, melynek jelentése máshitű.
A pravoszláv (православиѥ) az ortodox szláv nyelvű tükörfordítása; a pravo- előtag jelentése igaz, egyenes, míg a slava elsődleges jelentése dicsőség, dicsőítés. A heterodox szláv megfelelője a magyar nyelvhasználatban ismeretlen inoszláv (инославиѥ).
Az ortodox kifejezés általános érvényben használatos az összes ortodox egyházra vonatkoztatva, míg a pravoszláv szót csak a szláv nyelvű (orosz, bolgár, szerb, lengyel, cseh és szlovák) ortodox egyházakra alkalmazzák.
A különböző korokban született egyházi dokumentumok és más keresztény iratok tanulmányozásakor, a helyes értelmezés érdekében figyelembe kell venni, hogy a katolikus és az ortodox szavak jelentése a nagy skizmát követően megváltozott, az első évezredben nem az volt a jelentésük, mint amit napjainkban megszoktunk.
Péter és András Róma és Bizánc |