"Köszöntsétek Andronikoszt és Juniát, kiket az apostolok körében nagyra becsülnek!" (Róm 16,7)

"Köszöntsétek Andronikoszt és Juniát, kiket az apostolok körében nagyra becsülnek!" (Róm 16,7)
Jelen blogot Szent Andronikosz és Szent Junia apostolok tiszteletének szenteljük. A blog főbb témája az apostolok hagyománya, a vértanúk áldozata, az aszkéták misztikája és az egyházatyák tanítása; a patrisztika, az ókeresztény kor és az egyetemes zsinatok kora; valamint a keleti kereszténység kétezer éve, átszellemült szakrális művészete, élő szimbolikája és mély lelkisége.
+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +

2016/01/05

Kérdések és válaszok a Karácsony ünnepe kapcsán

A bulvármédiában visszatérő jelleggel, újra és újra találgatás tárgyává válik, hogy vajon ismerhetjük-e egyáltalán Jézus Krisztus születésének pontos idejét; mióta ünnepeljük meg azt; mennyire pogány gyökerű ünnep a Karácsony; milyen csillagászati jelenség volt a betlehemi csillag, és így tovább. Ezeknek a találgatásoknak azonban nem sok létjogosultsága van, hiszen mindezekről többé-kevésbé pontos ismeretekkel rendelkezünk. Az alábbi bejegyzésben ezeket tárgyaljuk.


A keresztény egyházak többsége december 25-én ünnepli meg Jézus Krisztus születését, azonban egy régebbi hagyomány alapján az örmény egyház január 6-án, Vízkereszt napján emlékezik meg nem csak Krisztus megkeresztelkedéséről, de a megszületéséről is. Figyelembe véve a Julián- és Gergely-naptárak párhuzamos egyházi használatát, így a polgári naptárra vetítve összesen négy időpontja van a Karácsony ünnepének, illetve a Karácsony kezdetének:
  • december 25-én ünnepel a legtöbb keresztény egyház és felekezet;
  • január 6-án ünnepel az örmény ortodox egyház nagyobbik része;
  • január 7-re esik a Julián-naptár december 25. napja, ekkor ünnepli a Karácsonyt néhány ortodox egyház;
  • és végül január 19. a Julián-naptár szerinti január 6., ekkor ünnepel a jeruzsálemi örmény ortodox egyház.
Míg az örmény egyházban Krisztus születése csak egy egynapos ünnep, amely napon az üdvtörténet több eseményéről is egyszerre emlékeznek meg, addig a többi apostoli egyházban a Karácsony tizenkét napos ünnep, melyet a Vízkereszt ünnepe zár le.

+ + +     + + +     + + +


Jézus születésének ideje

Krisztus születésének időpontját Lukács evangelista adja meg a korának szokásai szerint: Augustus római császár és Quirinus szíriai helytartó alatt, a népszámlálás idején. (Az alábbi mozaikon Mária és József jelennek meg Quirinus előtt, az összeírás céljából.) Mátétól azt is tudjuk, hogy ekkor még Nagy Heródes a zsidók királya.


A népszámlálás pontos idejét nem ismerjük. Augustus császár hosszan uralkodott, i. e. 27-től i. sz. 14-ig, így ez az adat sem visz közelebb a megoldáshoz. Quirinus viszont az időszámításunk előtti 6. évben lett helytartó, Heródes pedig az időszámításunk előtti 4. év márciusában halt meg, Krisztus földi születése tehát e két időpont közé esik.

Jézus valamikor a december végi - január elejei időszakban jött világra (erről alább részletesen is szólunk majd), így tehát Krisztus valamikor i. e. 6. december végén - i. e. 5. január elején, vagy pedig egy évre rá, i. e. 5. december végén - i. e. 4. január elején született.

+ + +
Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éjszaka őrizték a nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megijedtek. De az angyal bátorította őket: "Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr." (Lk 2,8-11)
A pásztorok szabadban éjszakázása miatt többen is azt gondolják, hogy Jézus születése valamikor a nyári időszakban kellett hogy helyen, hiszen akkor éjszakáztak szabadban a pásztorok - ez azonban téves következtetés.


A nyájak nagy részét az ókori Közel-Keleten egész évben a szabadban legeltették, de így volt ez nagyon sokáig még a mi éghajlatunkon is. A téli istállózáshoz külön épületek kellettek, nem csak az állatállománynak, de a takarmány tárolására is, ezzel pedig csak a tehetősek rendelkeztek. Mindamellett a téli takarmány is, akár vásárolták, akár  maguknak termesztették, meglehetősen költséges volt, amit csak nagyon kevesen engedhettek meg maguknak.

A szegény családok a kevés jószágukat közös nyájba eresztették, mely nyájra a néhány, közösen felfogadott pásztor felügyelt. Az egész évet kint a szabad legelőkön töltötték, ahol az állatok etetése nem került pénzbe. A sovány legelők miatt a legeltetéskor nagy távolságokat kellett bejárni, így éjszakára sem lehetett hazahajtani a jószágot, hanem a meghatározott helyeken kialakított karámoknál kint éjszakáztak az egész évben.

A pásztorok szabadföldi éjszakázásából tehát semmiképpen sem lehet következtetni Jézus születésének időpontjára.

+ + +

Jézus születése napjának pontos meghatározását illetően egyetlen egy támpontra hagyatkozhatunk: az Egyház hagyományára. Ezen hagyomány szerint Jézus halálának a napja a fogantatásának a napjára esett, a születésének napja tehát értelemszerűen a kilenc hónappal későbbi dátum.

Amennyiben ezen elv alapján Krisztus halálához, azaz a Nagypéntekhez viszonyítva számolnánk ki a születésének dátumát, akkor a Karácsony is mozgóünnep lenne, melynek lehetséges legkorábbi időpontja december 20., a legkésőbbi pedig január 23. lehetne.

Krisztus halálának pontos időpontját ismerjük: a zsidó naptár niszán havának 14. napján, egy pénteki napon feszítették meg, a Kr. u. 33. esztendőben. Ebben az évben esett ugyanis péntekre niszán 14., ez a nap a római polgári naptárban abban az esztendőben április 3. volt.

Amennyiben a zsidó liturgikus naptár szerint számolnánk - amely gyakorlatilag az ókori babiloni naptárral azonos - akkor Jézus születésének napja, niszán 14-hez számolva, tévét hónap 14. lenne. Ez a dátum a Gergely-naptár szerinti december 16. és január 15. közé esik, egy bonyolult ciklus szerint évente változóan.


Amennyiben viszont az akkori római polgári naptár, a Julián-naptár szerint számolnánk, akkor április 3-hoz viszonyítva, január 3. lenne Jézus születésének napja. Ez esetben viszont azt kellene tekintetbe venni, hogy a Julián-naptár jelen korunkban 13 napos eltérésben van az akkor még nem is létező, de ma általánosan használatos Gergely-naptárhoz képest.

Habár tudjuk, hogy Jézus melyik napon született, ennek a napnak a pontos meghatározása attól függő, hogy melyik naptári rendszer szerint számoljuk ki. A problémát az okozza, hogy az akkoriban használatos zsidó és római naptárak nem esnek egybe egymással, a ma használatos polgári naptárunk pedig akkor még nem is létezett, és szintén nem esik egybe egyik említett naptárral sem.

+ + +     + + +     + + +


Krisztus születésének ünnepe

A legelső ünnep, amit az Egyház megünnepelt, Krisztus Feltámadásának az ünnepe, méghozzá a heti ciklusban, azaz az Úr napja, a Vasárnap. Legkésőbb a II. századtól már az éves ciklusban kiemelve is ünneplik a Feltámadás ünnepét, a Húsvétot.

Ugyancsak a II. századtól, a liturgikus év másik krisztológiai ünnepe az Úrjelenés, az Epiphania vagy Teophania ünnepe lett, mely eredetileg egy összetett ünnep volt. Krisztus életének több eseményéről emlékeztek meg ezen a napon, magának az ünnepnek a fő üzenete pedig az Ige megtestesülése, Isten Országának meghirdetése, az Isten önkinyilatkoztatása, és a Szentháromság megmutatkozása. Ekkor ünnepelték meg:
  • az Ige megtestesülését, Jézus betlehemi megszületését;
  • megkeresztelkedését a Jordán vizében, mely alkalomkor a teljes Szentháromság is kinyilatkoztatta magát; 
  • valamint Jézus Kánában véghezvitt csodáját, mellyel először nyilatkoztatta ki isteni erejét, és mellyel csodatetteinek sorát kezdte meg (Jn 2,11).


Ahogyan már említettük, ez a hagyomány az örmény egyházban azóta is változatlan formában fennáll, a Karácsonyt a Vízkereszttel egy napon, január 6-án ünneplik meg.

+ + +

Alexandriai Szent Kelemen (+215) arról számol be, hogy egyes számítások szerint Jézus a kopt naptár tübi havának 11-ik, míg mások szerint pedig tübi hónap 15-ik napján született, azaz  január 6-án vagy január 10-én. Mint az imént már említettük, az egyházi liturgikus év a január 6-i dátumot vette alapul és őrizte meg számunkra is.

Ezzel szemben Lyoni Szent Iréneusz (+202), és nyomában többen mások, például Római Szent Hippolütosz (+235) más következtetésre jutottak. Ők úgy számoltak - egyébiránt valamelyest tévesen - hogy Jézus fogantatása a tavaszi napéjegyenlőségre esett, így Krisztus születése a téli napfordulón, december 25-én kellett hogy megtörténjék. Mai ismereteink szerint Iréneusz volt az első, aki Jézus születését erre a napra határozta meg, azonban ezt a dátumot még jó ideig nem tette magáévá az Egyház.

+ + +

A római birodalomban általános szokás volt a születésnapok számon tartása és megünneplése, majdhogynem néptől és vallástól függetlenül. Magától értetődő volt tehát, hogy ha a földi halandók születésnapját is ünnepelni szokás, akkor az emberként megtestesült Isten földi megszületését is még inkább illő önálló ünnepként is megünnepelni, nem csak egy összetett ünnep részelemeként.

Így Krisztus születésének az ünnepe, a Karácsony különvált az Úrjelenés ünnepétől, mely utóbbi alkalmából a továbbiakban már csak a Vízkeresztet, Krisztus megkeresztelkedését ünnepelték. A Vízkereszt napja maradt a január 6-i dátum, a Karácsony ünnepe pedig áttevődött az alternatív dátumra, december 25-re.

Először, Kr. u. 350-től, Rómában ünnepelték december 25-én Krisztus születését; Konstantinápoly, Alexandria, Antiochia és Jeruzsálem egyházai pedig egy átmeneti időszak után, Kr. u. 380. körül teszik át véglegesen ezt az ünnepet erre a napra.

A két ünnep azonban nem vált szét teljesen egymástól: a Karácsony egy december 25-ével kezdődő, 12 napos ünnepciklus lett, melyet a Vízkereszt koronáz meg január 6-án. Erről az alábbiakban részletesebben is szólunk majd.

+ + +     + + +     + + +


A Nap, mint Krisztus-szimbólum

December 25. a téli napforduló (hozzávetőleges) ideje, a Dies Natalis Solis Invicti, azaz a Legyőzhetetlen Nap Születésnapja volt.

Ez az ünnep teljes mértékben beleilleszkedik a keresztény lelkiségbe is, hiszen a kereszténységben a Nap Krisztus-szimbólum, és már az ószövetségi próféciákban is messiási jelképként szerepel:
"Nektek azonban, akik nevemet félitek, felkel az igazság Napja, ami gyógyulást hoz szárnyain" (Mal 4,2/3,20) 
A prófétánál a Nap, mint égitest szerepel - a Septuagintában Héliosz néven - nem pedig mint az idő huszonnégy órás mértékegysége.


Az ikonográfiában Jézus Krisztus néha a Legyőzhetetlen Nap attribútumaival jelenik meg, mint a fenti III. századi vatikáni mozaikon is: a sugárkoszorú a Nap sugarait jelzi, az életerős fehér lovak a Nap életadó fényét szimbolizálják, a szekér pedig a Nap égi vándorútjára utal. A lovasszekér ugyanakkor a győzelem és diadal jelképe is.

Érdemes felfigyelni arra, hogy a pogány Nap-ünnep a heti ciklusban Krisztus ünnepének az előfutára. A babiloni hagyomány szerint, amit később Róma is átvett, a hét napjai a hét égitestnek voltak megfeleltetve, a következő módon: vasárnap - Nap; hétfő - Hold; kedd - Mars; szerda - Merkúr; csütörtök - Jupiter; péntek - Vénusz; szombat - Szaturnusz.

Az isteni szándék szerint Jézus Krisztus vasárnapon, a Nap napján támadt fel a halálból, ezért a vasárnap lett az Úr napja. A Nap ünnepe tehát a heti ciklusban is Krisztus ünnepe lett, méghozzá jóval előbb, mint ahogy az éves ciklusban azzá lett volna.

A Krisztus-Nap analógia mellett a pogány csillagkultuszról, mint a keresztény hit előkészítőjéről emlékezik meg a karácsonyi Szent Liturgia himnusza is:
"A Te születésed Krisztus Istenünk,
a tudás fényét árasztotta a világra;
mert általa a csillagimádók, a csillagtól megtanulták,
hogy Tenéked hódoljanak, az igazság Napjának,
és megismerjenek Téged, a fentről való Napkeltét.
Mi Urunk, dicsőség Néked!"
+ + +

Amennyire egyértelmű a szimbolikus összefüggés a Legyőzhetetlen Nap és Jézus Krisztus között, olyannyira nem egészen világosak az ok-okozati összefüggések a december 25-i ünnep kapcsán. A közismert szólással élve, nem lehet eldönteni, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás.

Ugyanis a Legyőzhetetlen Nap Születésének Napját csak Kr. u. 274. óta ünnepelték a Római Császárságban, Lyoni Szent Iréneusz pedig már egy évszázaddal korábban, Kr. u. 180. körül a téli napfordulóhoz kötötte Jézus születésének napját.

A fentebb bemutatott Christ Sol, azaz Krisztus, mint Nap mozaik is néhány évtizeddel korábban készült, mint hogy a Sol Invictus december 25-i ünnepét bevezették volna a Római Császárságban.

A fentiek tükrében tehát nem lehet kijelenteni, hogy a Die Natalis Sol Invicti ünnepe időrendben előzménye lett volna Krisztus születése napjának, bár az egybeesés a keresztény szimbolika szempontjából kétséget kizáróan szerencsés.

+ + +     + + +     + + +


A betlehemi csillag
Amikor Jézus a júdeai Betlehemben megszületett, Heródes király napjaiban bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és érdeklődtek: "Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk neki." (...) Azok ezt válaszolták: "A júdeai Betlehemben, mert így jövendölte a próféta: Te Betlehem, Júda földje, éppen nem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert belőled származik majd a vezér, aki népemet, Izraelt kormányozza." (...) És lám, a csillag, melyet napkeleten láttak, előttük haladt, amíg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amint megpillantották a csillagot, igen megörültek. A házba lépve, ott látták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva hódoltak neki. (Mt 2,1-11)

Jézus születésével kapcsolatos események közül az egyik legtöbbet tárgyalt jelenség a betlehemi csillag. Számos elmélet született arról, hogy vajon mit is láthattak valójában a napkeleti bölcsek útjuk során.

Máté evangelista beszámolója meglehetősen szűkszavú, ezért nem könnyű értelmezni. A bölcsek egy szokatlan csillagot látnak, ez indítja el őket útjukra, fölkeresni az újszülött megváltót. A csillagot bár napkeleten látják, ők mégis nyugat felé, Judea tartományba indulnak. Megérkezve annak fővárosába, Jeruzsálembe, a próféciák adják meg a további pontos útmutatást: Betlehemben született meg a messiás. 

Ezek után ismét a csillag vezeti őket Jeruzsálemből Betlehembe. Ez már csak amiatt is érdekes momentum, mert Betlehem mindössze 6-7 kilométerre van Jeruzsálemtől, a település Heródes palotájából is jól látható. (Az alábbi fotót az egykori palota helyéről készítették, a háttérben a dombokon jól látszik Betlehem városa.) Két óra alatt gyalogszerrel is oda lehet jutni, ahogy mondani szokták, még csukott szemmel is. Azonban a korábban napkeleten látott csillag most ismételten feltűnik, ezúttal azonban a bölcsek előtt, vagyis dél felől, és "előttük haladva" jelöli ki az utat a betlehemi istállóig.


Az egyik legkézenfekvőbb magyarázat a betlehemi csillagra az volna, hogy a látott fény természetfeletti jelenség volt. Az Ige megtestesülésével maga a Teremtő lép be a teremtett világba; a láthatatlan természetfeletti jelenik meg és teszi magát láthatóvá a természetben. Jézus fogantatása és születése is természetfeletti módon történt, így az sem meglepő, hogy az eseményt csodás jelenségek kísérik. Ez a magyarázat feloldja a Máté szövegében található ellentmondást is, miszerint a "csillag" hirtelen irányt vált. A korai szerzők és egyházatyák közül többen is azon a véleményen voltak, hogy a látott jelenség természetfeletti megnyilvánulás volt.

Ugyanakkor a különböző korokban számos természettudományos magyarázat is született a betlehemi csillagra: bizonyos bolygók együttállása, vagy egy bolygó együttállása egy fényesebb állócsillaggal, esetleg egy ismert visszatérő üstökös lehetett. A probléma ezen elméletek többségével az, hogy ezeknek a valóságos csillagászati eseményeknek az időpontja nem esik egybe Jézus születésének lehetséges időpontjával. Vagy évekkel korábbiak annál, vagy pedig ha nem is sokkal, de már Heródes halála után következtek be.

Egyetlen egy ma ismert fényjelenség jöhet szóba, mely időpontját tekintve megfelelhet a betlehemi csillagnak: Kr. e. 5. március-áprilisában, 70 napon át egy addig ismeretlen "csillag" volt megfigyelhető az égbolton. Ez egyúttal pontosítaná Jézus születésének idejét is, ezek szerint az i. e. 6. decemberében - i. e. 5 év januárjában született meg (és nem egy évvel később), a napkeleti bölcsek pedig akkor hódoltak Néki, amikor már hozzávetőlegesen három hónapos csecsemő volt. Ezt a csillagászati jelenséget kínai és koreai évkönyvek is feljegyezték. Mai csillagászok szerint az égitestet utólag nem lehet beazonosítani, egy nóva, szupernóva, esetleg egy vissza nem térő üstökös lehetett. Az égitest a hajnali órákban volt látható délkeleti irányban, a Bak csillagképben (az α és β Capricorni szomszédságában), majd napkelte után már természetesen nem volt megfigyelhető, amikor átvonult az égbolton.


A betlehemi csillag természettudományos magyarázata nem csak a későbbi korok és napjaink tudósaihoz köthető. Már a korai keresztény szerzők és az egyházatyák között is voltak olyanok, akik azon a véleményen voltak, hogy a betlehemi csillag egy nóva vagy egy üstökös lehetett - anélkül, hogy ismerték volna az erre vonatkozó korabeli kínai és koreai megfigyeléseket. A keresztény írók Isten tökéletességét, mindenhatóságát és végtelen nagyságát látják abban, hogy már a világ teremtésekor ilyen előrelátással és pontossággal tervezte meg a vissza nem térő égitest természetes pályáját, hogy az a megfelelő időben a megfelelő helyen tűnjék fel.

+ + +     + + +     + + + 


Karácsony tizenkét napja

Ma már sajnos kevésbé köztudott, de a Karácsony egy tizenkét napos ünnep, mely december 25-én kezdődik, és melyet a Vízkereszt ünnepe koronáz meg január 6-án. A tizenkettes számnak ez esetben is inkább szimbolikus jelentősége van, hiszen ez az időszak valójában tizenhárom napot ölel fel. Ennek az ünnepciklusnak három kiemelkedő csúcspontja van:

  • a ciklus elején Jézus Krisztus születése, az Ige megtestesülése
  • a ciklus közepén Jézus körülmetélése, amivel magára veszi az ábrahámi szövetség jelét és beteljesíti a mózesi törvényt
  • a ciklus lezárásaként Krisztus megkeresztelkedése, mellyel megkezdi az Új Szövetség hirdetését, és amikor a teljes Szentháromság kinyilatkoztatja magát. 

Az ünnep fenti három fő pillére mellett másról is megemlékezik az Egyház: Szűz Mária istenanyaságáról; az Úr felmenőiről és földi rokonságáról; a pásztorok köszöntéséről és a bölcsek hódolatáról; az Aprószentekről.

Több egyházatya írt homíliát Karácsony tizenkét napjára, például Szír Szent Efrém (+373), Nüsszai Szent Gergely (+394) és Milánói Szent Ambrus (+397) is. A IV. Egyetemes Zsinat 451-ben ugyancsak megerősíttette ezt az akkor már hagyományosnak számító tizenkét napos ünnepet, és megtiltotta erre az időszakra a böjtöket.

Az egyházi szertartásrend mellett a népi vallásosság is tizenkét napos ünnepként őrizte meg a Karácsonyt. Ez szinte minden keresztény nép népszokásaiban tetten érhető valamilyen formában. Magyar nyelvterületen például nem csak Karácsony első napján, hanem Vízkeresztig jártak házról-házra a betlehemesek. Ennek egyebek mellett gyakorlati oka is volt, hiszen a bemutatott pásztorjáték legalább fél  órás volt, de esetenként ennél hosszabb is lehetett, így több napba telt, amíg minden házat végigjártak - kihagyni ugyanis nem illett senkit.