"Köszöntsétek Andronikoszt és Juniát, kiket az apostolok körében nagyra becsülnek!" (Róm 16,7)

"Köszöntsétek Andronikoszt és Juniát, kiket az apostolok körében nagyra becsülnek!" (Róm 16,7)
Jelen blogot Szent Andronikosz és Szent Junia apostolok tiszteletének szenteljük. A blog főbb témája az apostolok hagyománya, a vértanúk áldozata, az aszkéták misztikája és az egyházatyák tanítása; a patrisztika, az ókeresztény kor és az egyetemes zsinatok kora; valamint a keleti kereszténység kétezer éve, átszellemült szakrális művészete, élő szimbolikája és mély lelkisége.
+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +

2016/07/13

Hogyan nézhetett ki Jézus Krisztus valójában?

Bár a hitélet szempontjából igazából nincs jelentősége, mégis számos embert, hívőket és nem hívőket egyaránt  érdekel, hogy valójában hogyan is nézhetett ki Jézus Krisztus a földi valójában. Ezt teljes pontossággal nem tudhatjuk, hiszen sem korabeli ábrázolás, sem kellő részletességű leírás nem maradt ránk a személyéről. Mindemellett azonban rendelkezünk néhány támponttal, ami alapján nagy valószínűséggel megállapíthatjuk hogy milyen lehetett, illetve teljes bizonysággal kizárhatjuk, hogy milyen nem lehetett Jézus külső megjelenése.


Az egyetemes művészettörténetben számos különböző, egymástól sokszor rendkívüli módon eltérő Krisztus-ábrázolással találkozunk. Ez így rendjén is van, hiszen a szakrális művészetnek sohasem a testi valóság fényképhűségű dokumentációja a célja, hanem ezen messze túlmutatóan, a lelkiségi üzenet és a teológiai tanítás közvetítése az elsődleges feladata. Ezen okból jelen témánk szempontjából sem indulhatunk ki az ismert képzőművészeti Jézus-ábrázolásokból - ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ezek között egyáltalán ne lenne bizonyos szempontból többé vagy kevésbé hiteles Krisztus-portré is.



Jézus Krisztus - antropológiai megközelítésből

A művészettörténet helyett érdemes tehát a fizikai antropológia felől megközelíteni a kérdést. A korabeli írások nem említik, hogy Jézusnak bármiféle különleges ismertetőjegye lett volna. Sőt, pontosan tudjuk hogy nem volt, hiszen Júdás sem tudott róla jellemző személyleírást adni, a csók adásával kellett neki őt beazonosítani az elfogói számára. Jézus Krisztus tehát külső megjelenésében nem sokban különbözött apostolaitól, a júdeai és galileai származású zsidó férfiaktól.

Amit teljes bizonyossággal tudunk, hogy a térségben végzett ásatások tanúsága szerint, a hellenisztikus korban (Kr. e. 300 - Kr. u. 120) a férfiak átlagos testmagassága 171,9 cm volt. Mivel Jézus nem volt sem kirívóan magas, sem kirívóan alacsony, ezért az ő magassága ettől legfeljebb csak néhány centit térhetett el.

Szintén biztonsággal állíthatjuk, hogy Jézus Krisztus bőrszíne, mint minden közel-keleti népcsoporté, a hat fokozatú Fitzpatrick-skálán a 4. fokozatú volt, angol szakkifejezéssel "olive skin", magyarul bronzbarnának vagy kreol bőrűnek mondanánk.


A sémita népek alapvetően a kaukázusi (europid) nagyrasszhoz, azon belül az orientalid alrasszhoz tartoznak, mely a döntően "fehérbőrű" (Fitzpatrick 1-3) nagyrassznak egy pigmentáltabb "színesbőrű" (Fitzpatrick 4) alcsoportja.

Jézus Krisztus és az apostolai alapvonásaikban a fenti férfihez hasonlíthattak, míg Mária és a kenetvivő asszonyok a fent látható nő vonásait viselték a legnagyobb valószínűséggel.
A zsidóság az ókori történelme folyamán más népekkel is keveredett, ezek azonban zömében ugyancsak az orietalid típus képviselői voltak. Természetesen nem zárható ki a más alrasszokkal való keveredés lehetősége sem, elsősorban az armenoid és a kelet-mediterranid típus jöhet itt számításba. Ámbár ezek is meglehetősen hasonlítanak úgy egymásra, mint az orientalid típusra, ami nem meglepő, hiszen ezek az alrasszok egymástól nem függetlenül alakultak ki.



A fentieket figyelembe véve Jézus Krisztus vázlatos személyleírását a következőképpen adhatjuk meg:
  • magasság: 172 cm körül
  • bőrszín: bronzbarna, kreol
  • fejforma: hosszúkás
  • arc: keskeny, ovális
  • áll: keskeny, hegyes
  • haj: fekete, esetleg sötétbarna; göndör, esetleg hullámos
  • szem: sötétbarna, kisebb valószínűséggel világosbarna; mandula-vágású
  • orr: hosszú, keskeny, hajlott sasorr
  • fül: hosszú, keskeny, fejhez simuló
  • ajkak: teltek


Egyéni arcvonások

Az említett embertani típusokat bemutató fenti arcképek nem konkrét személyek képei, hanem a képzeletbeli statisztikai átlagot hivatottak megjeleníteni. Nagy számú válogatott fénykép adatait egy számítógépes algoritmus segítségével összesítették, és így alkották meg az egyes típusokat reprezentáló arcokat.

Az adott alrasszhoz tartozó konkrét személyek egyéni vonásai ezektől természetesen eltérnek. Ezeket az egyéni eltéréseket - hacsak nincsenek róla egyéb pontosító információink - gyakorlatilag lehetetlen rekonstruálni. Ez a helyzet Krisztus egyéni arcvonásai tekintetében is: mivel részletesebb adatok nem állnak rendelkezésre, ezért be kell érjük a fentebb ismertetett vázlatos személyleírással.

Az érdekesség kedvéért azonban bemutatjuk néhány férfi portréját, melyek közül a korábbiak Krisztus korában, a későbbiek pedig a II-III. században készültek Egyiptomban. A képeken kopt, görög és esetleg hellenizált zsidó személyeket látunk, közös bennük azonban az, hogy antropológiailag mindannyian az orientalid típushoz tartoznak. Hozzájuk hasonlóan nézhetett ki Jézus Krisztus ifjabb korában, illetve az apostolok idősebb korukban.





Pál apostol fantomképe

A kisázsiai születésű Szent Pál apostol Benjámin-törzsbéli izraelita férfi volt, így ő is értékes adatokkal szolgál a Jézus-korabeli zsidóság antropológiai képét illetően. Néhány évvel ezelőtt az Észak-Rajna-Vesztfáliai Tartományi Bűnügyi Hivatal szakemberei a kriminalisztikában szokásos eljárással, korabeli források alapján megalkották Pál apostol fantomképét. Az arcrekonstrukció során figyelembe vett kordokumentumokat Michael Hesemann egyháztörténész válogatta össze. Az elkészült fantomképen (bal oldalt) jól kivehetőek az orientalid vonások, akárcsak Pál apostol hagyományos orosz ortodox ikonján (jobb oldalt).



A galileai zsidó, aki ismerte Jézust

Szent Pál fantomképe egy szóbeli leíráson alapuló rekonstrukció. Ennél lényegesen konkrétabb a galileai zsidó férfinak a koponya-lelet alapján elkészült három dimenziós fejrekonstrukciója, melyet alább mutatunk be.

A rekonstrukciós projektet Israel Hershkovitz, a Tel-Avivi Egyetem professzora vezette. Az előzetes koponya-rekonstrukció alapján a fejszobrokat a kanadai Victoria Lywood képzőművész készítette el, aki törvényszéki munkatársként emberi maradványok alapján készít a személyazonosság megállapítására alkalmas rekonstrukciókat a bűnüldözés számára. A projekt keretében négy, bibliai vonatkozású koponya rekonstrukciójára került sor.

  • Balról az első fej a galileai zsidó férfi feje, "aki ismerte Jézust". Erről alább részletesebben is szólunk.
  • A második fej "Ézsau". Kr. e. 4000 körül élt, a zsidósággal rokon, esetleg a zsidóság ősének tekinthető sémita nép vadásza volt, a nevét is ezért kapta (lásd Ter 25,17).
  • Mellette "Delila", egy Kr. e. 1000 körül élt filiszteus nő fejrekostrukciója.
  • A negyedik koponya egy csecsemőé, akit egy ház alapjába temettek el, Kr. e. 4000 körül. Valószínűleg feláldozták, mely szokás megszűnéséről Ábrahám és Izsák története számol be az Ószövetségben a maga szimbolikus módján.

Témánk szempontjából az első fejrekonstrukció a legfontosabb. A galileai zsidó férfi koponyáját egy osszáriumban tárták fel az észak-galileai Sasa kibucban, nem messze a libanoni határtól. A férfi Jézus Krisztus kortársa volt, Kr. u. 45. körül halt meg, már idősödő korában.

Mivel Jézus gyógyításainak nagy híre volt egész Galileában, sőt, azon túl is (Mt 4,23-24), ezért könnyen elképzelhető, hogy ez a férfi is kíváncsi volt Jézusra. Talán a Hegyi Beszédet is hallotta, esetleg Krisztus tanítványává is szegődött a későbbiekben - ezért is kapta ezt a címet, hogy "a férfi, aki ismerte Jézust". Mindez természetesen csak feltételezés.

Az viszont már tény, hogy ez az első, és ezidáig az egyetlen zsidó koponyarekonstrukció Krisztus korából, melyen ugyancsak felismerhetjük az orientalid típus jellegzetes rasszjegyeit.



Az orientalid típus a keresztény ikonográfiában

Ez a témakör messze meghaladja jelen blogbejegyzés kereteit, ezért csak utalunk arra - amit fentebb már Szent Pál ikonja is prezentált - hogy az ikonográfiában az orientalid típus gyakran megjelenik.

Habár az ikonok szellemi üzenete az elsődleges, és ennek érdekében a valósághű ábrázolás teljesen háttérbe szorul, azért bizonyos szűk határok között a valósághű megjelenítés, még ha művészileg teljesen átértelmezett formában is, de mégiscsak szempont marad.


A tizenkét apostol grúz ortodox ikonján, habár erősen stilizált formában jelennek meg, de mégis nagyon jól felismerhetőek a jellegzetes orientalid rasszjegyek: a keskeny arc; a hosszú, keskeny sasorr; a nagy fülek; a mandula-vágású szemek; a kreolosan cserzett bőr, a sötét (vagy már őszülő) göndör vagy hullámos haj.


Ugyanezeket a rasszjegyeket az apostolok görög ortodox ikonján is felfedezhetjük. Első ránézésre talán a különbözőség lesz inkább a szembeötlő, ez azonban csak abból adódik, hogy a görög ikonfestő más vizuális nyelvet használ, másképpen stilizálja ugyanazokat a vonásokat. Ha azonban jobban megfigyeljük az ikont, nem csak az orientalid rasszjegyeket fedezhetjük fel itt is az apostolokon, hanem azt is, hogy mindegyik apostol hasonlít a másik ikonon megfestett párjára: például a legelső sorban mindkét ikonon bal oldalt Mátét; mellette Pétert a sűrű, ősz hajával; a harmadik helyen az erősen kopaszodó Pált (őt érdemes a korábbi orosz ikonnal is összevetni) a jobb szélen pedig Jánost látjuk, stb.


Szintén az orientalid rasszjegyeket fedezhetjük fel a Hagia Sophia Pantokrátor mozaikján. Jézus Krisztus ovális arccal, hosszú keskeny orral, mandula szemekkel, duzzadt ajakkal jelenik meg. A hullámos barna haj szintén az orientalid típus egyik jellemzője, bár kétségtelen, hogy ritkább, mint a göndör fekete haj.

A bőrszín itt sokkal világosabb tónusú, mint valójában lehetett, ez esetben azonban a teológiai mondanivaló írja felül a valósághű ábrázolást. Ezen a mozaikon nem azért "fehérbőrű" Jézus, mert az eredeti bronzbarna bőrszínét akarják elkendőzni, hiszen a többi orientalid rasszjegye nyíltan meg is jelenik, valamint maga a konstantinápolyi hívő közönség is zömében kreolbőrű volt. Hanem ezzel egy fontos teológiai mondanivalót fejez ki az alkotó, azt, hogy Krisztus a világ Világossága; az igazi Világosság, aki minden embert megvilágosít; ő a Világosság, aki a világba jött (Jn 8,12; Jn 1,9).

+ + +


A törpenövésű neandervölgyi, akit Jézusként mutattak be az interneten

Az eredeti témánkat több szempontból körbejártuk, és amennyire a szűkös keretek engedték, igyekeztünk azt kifejteni és néhány jellegzetes példával szemléltetni is a megállapításainkat.

Van azonban egy aktuális jelenség, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Bár valójában ez a felvetés inkább a humor kategóriájába tartozik  - valószínűleg előbb-utóbb kiderül, hogy annak is szánták - de mégis sokan vannak, akik komolyan veszik.

Richard Neave, a Manchesteri Egyetem nyugalmazott orvostudományi képzőművésze, ugyancsak a törvényszéki antropológia szokásos módszerével igyekezett rekonstruálni Jézus fejformáját és arcvonásait. Az amúgy rutinnak számító eljárásba azonban már az alapkoncepciónál hiba csúszott.

Neave a rekonstrukcióhoz három darab, Kr. u. I. századbéli, Jeruzsálem-környékén feltárt koponyát használt fel. Ezek CT-vizsgálatának eredményeit vegyítette egymással, és az így kapott végeredmény képezte a rekonstrukció alapját.

A végzetes hiba az, hogy a 3 db, találomra kiválasztott koponya túl kevés ahhoz, hogy ezekből statisztikailag érvényes következtetéseket lehessen levonni. Némi humorral úgy is lehetne fogalmazni, hogy a mintavétel nagysága nem éri el még a statisztikai hibahatárt sem. De komolyra fordítva a szót, tudományosan korrekt eredményt csak egy jóval nagyobb mintavételből lehetne kapni.

Vagy pedig, másik lehetőségként még az is pontosabb eredményt adott volna, ha mindhárom koponyát egyenként rekonstruálja a művész. Ez már csak amiatt is fontos lehetett volna, mert mint említettük, jelenleg az egyetlen első századi zsidó koponyarekonstrukció a galileai férfi koponyájának fentebb bemutatott Hershkovitz-Lywood-féle rekonstrukciója.

Valami oknál fogva azonban a művész nem a kézenfekvő megoldást választotta, hanem a szakmailag leginkább megkérdőjelezhető módszert, amelyik a legbizonytalanabb eredményt produkálja. A végeredmény azonban még ezt a várható bizonytalanságot is messze túlszárnyalta.


A rövid fej, a széles arc, a lapos homlok, a vastag, húsos orr, az előre ugró szemöldök és a hátul ülő szemek nem csak hogy a több más forrásból is megerősített orientalid rassz jegyeivel mutatnak ellentétes képet, de valójában az antropológiai értelemben vett mai ember (Homo sapinens sapiens) egyik rasszára, típusára sem hasonlítanak. Amit a fenti képen látunk, azok egy neandervölgyi ember (Homo sapiens neanderthalensis) jellegzetes arcvonásai.

Összehasonlításképpen álljon itt két neandervölgyi ember portréja, az első az Öregember nevet kapta, ő 60 ezer évvel ezelőtt élt a mai Franciaország területén, az alatta lévő pedig Nandy, aki a mai Irak területén élt, mintegy 45 ezer évvel ezelőtt. A Neave által alkotott "Jézus-portré" tulajdonképpen bármelyikük lehetne.



Nem feladatunk megállapítani, hogy Neave rekonstrukciójának a jellegzetes neandervölgyi vonásai pusztán a három minta szakszerűtlen összegyúrásából adódnak, avagy más szakmai hibákat is vétett még emellett.

A meglepetések sorozata azonban itt még nem ér véget. Neave a megállapításait még azzal is megfejeli, hogy Jézus rendkívüli módon, sőt, már-már rendellenesen alacsony növésű volt, mindössze 155 cm.

Ő ezt azzal magyarázza, hogy a sémita férfiak átlagmagassága ennyi volt Jézus idejében - ez azonban nem igaz. John Lawrence Angel antropológus publikációiból tudjuk - ahogy fentebb is már említettük - hogy a régészeti leletek alapján Krisztus korában a férfiak átlagmagassága 171,9 cm volt. Az elmúlt 30 ezer évben a közelkeleti populációk átlagmagassága hol nőtt, hol csökkent, de ez az érték férfiak esetében 161,3 cm és 177,1 cm között ingadozott (a nők esetében ez az érték 152,9-166,5 cm), sohasem került ez alá vagy ez fölé. A 155 cm rendkívül alacsonynak számított az elmúlt 30 ezer év bármelyik korszakában, és érdemes azt is megjegyezni, hogy 147 cm alatt már kóros törpenövésről beszél az orvostudomány is, a 155 cm pedig nem sokkal haladja meg ezt.

Még a neandervölgyi embereknél is a férfiaknál 165 cm (a nőknél pedig 155 cm) volt az átlagmagasság, így Neave neandervölgyi vonásokkal felruházott pszeudo-Jézusa a neandervölgyiek körében is az átlagnál jóval alacsonyabb lett volna.

+ + +

Neave elmélete hoaxként terjed az interneten, nem meglepő tehát, hogy az akcióra a reakció is megszületett. Hasonló csatornákon terjed egy másik, elképzelt Jézus-portré, melynek alkotója és eredeti forrása ma már gyakorlatilag visszakereshetetlen az interneten.

Ez az alkotás szakít a szakrális művészetek hagyományaival, és antropológiai, néprajzi, történelmi adatok alapján rekonstruálja Jézus Krisztus arcvonásait és viseletét. A maga nemében ez is csak egy elképzelés, egy művészileg kidolgozott hipotézis, ám Neave törpenövésű neandervölgyi emberénél egyértelműen hitelesebb Jézus-portré, melyen markánsan megjelennek az orientalid rasszjegyek is.