 |
| Ludovico Antonio Muratori |
A szöveg szerzője ismeretlen, mint ahogy nem ismert a szöveg eredeti kontextusa sem. A megfogalmazás azonban arra enged következtetni, hogy afféle ismeretterjesztő irodalomról van szó. Az írás olyan személyt - vagy személyeket - ismertet meg a kereszténység szent irataival, akinek nincs - vagy nincs még - közelebbi kapcsolata az Egyházzal. Nem elképzelhetetlen az sem, hogy a katekumenek felkészülését segítő jegyzettel állunk szemben.
Ez a szövegtöredék tartalmazza az Újszövetség ma ismert legkorábbi kánonját. A Muratori-töredék az Újszövetség 27 könyvéből 22-őt sorol fel, mindössze 5 apostoli levél hiányzik belőle. Az írások meghatározott sorrendje, ami szintén majdnem azonos a ma ismerttel, arra enged következtetni, hogy a kánonlista alapja ekkorra már megszilárdult - mindössze hét-nyolc évtizeddel az utolsó újszövetségi könyv megírása után.
A töredék összesen 26 írást említ konkrétan, illetve egyértelműen következtethetünk kettő, név szerint nem említett Evangéliumra is. A szóban forgó 28 írást a szerző négy csoportba sorolja:
- 23 írás elfogadott az Egyházban és a szertartásokon is olvassák
- 1 írás elfogadott az Egyházban, de szertartásokon nem olvassák
- 2 írás elfogadott az Egyházban, de nem mindenhol olvassák szertartáson
- 3 írást egyöntetűen elutasít az Egyház, mint eretnek műveket
A fentiekben összesítettek részletesebben kifejtve:
- A töredék harmadiknak nevezi meg Lukács Evangéliumát, majd negyedikként Jánosét. Ebből következtetünk arra, hogy Máté és Márk evangéliuma volt a felsorolásban az első két Evangélium.
- Az Apostolok Cselekedeteit a szertartásokon olvasott írások között sorolja fel a szerző.
- Az apostolok levelei közül a zsidóknak írt levelet leszámítva Pál összes ma ismert levelét felsorolja, továbbá említi Júdás levelét, valamint János első két levelét.
- A mai újszövetségi kánonból tehát mindösszesen Pál zsidóknak írt levele, a harmadik János-levél, a Jakab levél valamint Péter két levele hiányzik.
- Érdekes jelenség, hogy a töredék nem a jelenlegi sorrendben, de nem is a vélhető kronológiát követve sorolja fel a leveleket, holott a felsorolást időrendi sorrendnek tekinti. A Muratori-töredék sorrendje a következő : Korinthusz - Efezus - Filippi - Kolossze - Galata - Thesszalonika - Róma, kihangsúlyozva, hogy hét gyülekezethez írt Pál, akárcsak "előde", János a Jelenésekben.
- Meg kell említeni - amit alább részletesebben is tárgyalunk majd - hogy Jánost Pál elődjének nevezi, a kánoni sorrendet tehát időrendi sorrendnek is veszi a szerző.
- János Jelenéseiről és Péter apokrif apokalipsziséről azt írja a szerző, hogy bár az Egyház elfogadja ezeket a könyveket, de szertartásokon nem mindenhol olvassák. A Jelenések Könyvét tekintve ez máig így van, a kopt rítusban például felolvasnak belőle, de a görög rítusban nem.
- Péter apokalipszise címen jelenleg három különböző szöveget is ismerünk: egy görög, egy etióp és egy kopt nyelvűt, melyek jelentős eltéréseket mutatnak egymáshoz képest. Valószínűsíthetően a görög változatra gondolt a szerző, annál is inkább, mert a kopt nyelvű egyértelműen heterodox gnosztikus tanokat hirdet. A Muratori-töredékben ez az egyetlen említett írás, mely azóta már nem számít kanonikus iratnak, bár mint láttuk már akkor sem mindenhol tekintették annak.
- Ismeretlen okból, de az apostoli levelek között említi a töredék a Salamonnak tulajdonított Bölcsességek Könyvét is. Ez az egyetlen ószövetségi könyv, mely a szövegben szerepel, és egyben egy tanulságos adalék a deuterokanonikus könyvek kérdéséhez is, miszerint a korai Egyáz is felolvasott belőle a szertartásain.
- A töredék említi Hermász Pásztorát, mint az Egyház által elfogadott, de szertartásokon nem olvasott könyvet. A mű szerzőjének I. Piusz (+155) fivérét nevezi meg.
- A töredék három írást nevez meg, mint az Egyház által elutasított eretnek írásokat. Ezek a Marcioni-zsoltárok és a Pál nevében írt levelek Alexandriába illetve Laodíceába. Pál valóban írt levelet Laodíceába (Kol 4,16) azonban ez elveszett és így alkalmat adott egy hamisítvány terjesztésére. Az alexandriai levélről, akárcsak Marcioni zsoltárairól nem tudunk közelebbit, más ismert források nem utalnak rájuk.
A töredék egyértelműen tanúsítja, hogy az Újszövetség kanonizációs folyamatában az írások száma nőtt, nem pedig csökkent. Teljesen alaptalanok tehát azok a feltételezések, mely szerint az apokrif iratok valaha is a Szentírás részét képezték volna.
+ + +
Tanulságos felfigyelni arra, hogy a töredék szerzője időrendi sorrendnek tekinti az írások általa ismertetett sorrendjét. A Jelenések Könyvét, mint nem minden közösségben elfogadott könyvet, csak később említi a szöveg, azonban a szerzője úgy vélte, hogy korábbi keletkezésű Pál leveleinél. Ez a mai ismereteink szerint nem felel meg a valóságnak, hiszen Pál már régóta nem élt, amikor János papírra veti azt. A fentiek alapján a következő, vélt kronológia rajzolódik ki előttünk a Muratori-töredékből:
- Máté Evangéliuma
- Márk Evangéliuma (elképzelhető, de nem valószínű a két Evangélium fordított sorrendje is)
- Lukács Evangéliuma és másik műve, az Apostolok Cselekedetei
- János Evangéliuma és másik műve, a Jelenések Könyve
- Az apostolok levelei meghatározott sorrendben
Nehéz lenne eldönteni, hogy a kánoni sorrendet valóban az akkor feltételezett időrendi sorrend szabta meg - avagy pont fordítva, a hagyomány által szentesített kánoni sorrendet azonosították később a művek keletkezési sorrendjével.
Az mindenesetre bizonyos, hogy az Újszövetség szerkesztésének alapját az Ószövetség, méghozzá a Septuaginta hagyományos sorrendje inspirálta. (Megjegyzendő, hogy a Septuaginta nem csak néhány könyvvel többet tartalmaz, mint a Vulgata, de más sorrendben is hozza őket.) A szerkesztési elv alapsémája tehát a következő:
- "Törvény könyvei" - az Evangéliumok, melyek ugyanolyan kiemelt jelentőséggel bírnak az Új Szövetség Egyházában, mint az ószövetségi választott nép hitéletében a Tóra
- "Történeti könyv" - az Apostolok Cselekedetei
- "Bölcsességi könyvek" - az apostolok levelei
- "Prófétai könyv" - a Jelenések Könyve
Érdemes azt is megjegyezni, hogy az időrendiség kérdése - ami a szövegben is hangsúlyosan előkerül - tipikusan a nyugati kereszténység problematikája. A keleti kereszténység számára viszont az eltérő időfelfogásából fakadóan a történelmi kronológia nem volt soha sem központi kérdés. Az evangéliumos könyveket nem is mindig ebben a sorrendben szerkesztették, hanem a templomi felolvasásuk éves ciklusának megfelelően, Jánossal kezdve.
Ebből a tekintetből a Muratori-töredék nem csak az Újszövetség kanonizációs folyamatának fontos dokumentuma, de egyben a keleti és nyugati kereszténység közti eltéréseknek egy igen korai jelét is felfedezhetjük benne.
(A Muratori-töredék teljes szövege latin eredetiben és angol fordításban itt olvasható.)
