A Diognétoszhoz írt levél - ρὸς Διόγνητον Ἐπιστολή - a korai kereszténység egyik legfontosabb fennmaradt dokumentuma. Görög nyelven íródott, valamikor a II. század közepétől a III. század első harmadáig terjedő időszakban.
Szerzője magát Mathétész-nek, azaz Tanítványnak nevezi. Egyesek szerint Alexandriai Szent Kelemen (+220) vagy - legalább részben - Római Szent Hippolütosz ellenpápa (+ 235) lenne a szerzője, de egyelőre egyik elmélet sem igazolható teljes mértékben.
Ugyancsak kérdéses a címzett személye. Diognétosz Marcus Aurelius (+ 180) római császárnak volt a nevelője, azonban nem bizonyított, hogy valóban hozzá írták a levelet.
A levél egy XIII. századi kódexben maradt fenn, ez azonban 1870-ben egy háborús tűzvészben megsemmisült. Manapság csak ennek a kódexnek a korábbi másolatai állnak rendelkezésünkre.
A levél három konkrét kérdésre válaszol tizenkét pontban: milyen a keresztények Istene; hogyan élik meg a keresztények a felebaráti szeretet; és miért ilyen későn jelent meg a történelemben a kereszténység? Az alábbiakban a keresztények életmódjára vonatkozó részt idézzük a levélből.
"A keresztényeket sem területi, sem nyelvi szempontból, még faji szempontból sem lehet megkülönböztetni a többi embertől.
Sehol nincsenek olyan városok, melyekben mint sajátjukban laknának, nincs külön nyelvük sem, melyet beszélnének, nincs sajátos, rájuk jellemző életmódjuk.
Nem gondolkodás és bölcselkedés révén jöttek rá a tanításra, nem is kíváncsi emberek eszmefuttatásai által, nem is emberi tételeket vallanak, mint mások.
Görög és barbár városokban egyformán laknak, kinek mi jutott osztályrészül étkezés és öltözködés tekintetében alkalmazkodnak azon vidék szokásaihoz, s az élet egyéb területén mutatkozik a közösségi életük alkotmánya különösnek és elismerten meglepődnek.
Saját hazájukban laknak, de mégis jövevényekként; mindenben részt vesznek polgárokként, de mindent elviselnek, mint idegenek; bárhol, idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra.
Mint mindenki más, házasodnak, gyermeket nemzenek, de a magzatot nem hajtják el. Közös az asztal, melyhez letelepednek, de nem közös az ágy.
Testben vannak ugyan, de nem a test szerint élnek. A földön időznek, de a mennyben van polgárságuk. Engedelmeskednek a meghatározott törvényeknek, de életükkel felülmúlják a törvényeket.
Mindenkit szeretnek, mindenki üldözi őket. Félreismerik őket, elítélik őket; halálra adják őket, de életre támadnak. Szegények, és sokakat gazdagítanak; mindenben szűkölködnek, és mindenben bővelkednek. Gyalázzák őket, és a gyalázatban megdicsőülnek; káromolják őket, és megigazulnak. Szidják őket, és ők áldást mondanak. Megalázzák őket, és ők tiszteletet tanúsítanak.
Jótevők, akiket gonosztevőkként büntetnek; amikor megkínozzák őket, örvendenek, mint akik életre támadtak. A zsidók küzdenek ellenük, mint tőlük idegenek ellen, a görögök üldözik őket; de akik gyűlölik őket, nem tudják megmondani a gyűlöletük okát."
(A teljes levél itt olvasható, a könyv 197. oldalától.)
"Köszöntsétek Andronikoszt és Juniát, kiket az apostolok körében nagyra becsülnek!" (Róm 16,7)
Jelen blogot Szent Andronikosz és Szent Junia apostolok tiszteletének szenteljük. A blog főbb témája az apostolok hagyománya, a vértanúk áldozata, az aszkéták misztikája és az egyházatyák tanítása; a patrisztika, az ókeresztény kor és az egyetemes zsinatok kora; valamint a keleti kereszténység kétezer éve, átszellemült szakrális művészete, élő szimbolikája és mély lelkisége.
+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +
