Krisztus fenti szavait természetesen párhuzamosan több síkon is értelmezhetjük illetve kell is, hogy így értelmezzük. Bizonyos fajta számkivetettség végigkíséri Krisztus földi életét: igaz, hogy csak ideiglenes állapot volt, de mégiscsak hajléktalanként született meg egy istállóban, később pedig, nyilvános működése időszakában, vándorolva is arról beszél, hogy az Emberfiának nincs hova lehajtani a fejét (Lk 9,58). Gyerekkorában azonban a szó legkonkrétabb értelmében politikai menekültként élt a szüleivel Egyiptomban.
A kopt ortodox egyház a Szent Család egyiptomi tartózkodásának emlékét gondosan őrzi és ápolja. Pontosan számon tartják, hogy merre felé vándoroltak, melyik szakaszon mentek gyalogosan és szamárháton, melyik szakaszon pedig csónakkal a Níluson, mely helyeken időztek-hosszabb rövidebb ideig. Ezeken a helyeken kegytemplomok és kolostorok létesültek a későbbiekben, melyek ma is vonzzák a zarándokokat.
A Szent Család egyiptomi tartózkodásának térképe,
az ikon felett III. Shenouda egykori kopt pápa aláírásával
