 |
| III. Theophilos jeruzsálemi görög ortodox pátriárka |
A liturgikus nyelv a görög és az arab, diaszpórában esetenként az angol. Jeruzsálem első püspöke, Jakab, "az Úr testvére" állította össze a kereszténység legelső liturgiáját, az úgynevezett Jakab-liturgiát, mely az egykori jeruzsálemi rítusnak képezte az alapját. Önálló jeruzsálemi rítusról a VIII. századig beszélhetünk, ekkor vették át a patriarchátusban a görög, más néven bizánci rítust. Igaz, maga a Jakab-liturgia beépült a bizánci rítusba, és így évente két alkalommal az összes (diofizita) ortodox egyházban elvégzik a kereszténység legősibb liturgiáját.
A Jeruzsálemi Patriarchátus magába foglalja a Szentföldet. Ez a Kánaán, ahová elhívja az Úr Ábrahámot Ur városából, és ahol Melkizedek, Jeruzsálem királya és a fölséges Isten papja megáldja őt, a hagyomány szerint a Tábor-hegy egyik barlangjában.
A partiarchátus autonóm leányegyháza a Sinai-hegyi Szent Katalin monostor, annak a helyszíne, ahol az Úr megjelent Mózesnek.
Később Kánaánt az Ígéret Földjeként veszi birtokba az egyiptomi szolgaságból megszabadult zsidó nép. Itt alapít Dávid királyságot és itt épül fel Salamon idejében az ószövetségi Templom. Ebben a Templomban nevelkedik hároméves korától eljegyzéséig az Istenszülő Szűz Mária; itt ismeri fel Jézusban megváltóját az agg Simeon és ide jár fel Názáretből a Szent Család az előírt ünnepekre.
Itt áldozzák fel a zsidók minden évben a Pászka előtti pénteken az ünnepi bárányt. Így történt ez Nagypénteken is, pontosan azzal egy időben, amikor Krisztus is feláldozza magát érettünk a Kereszten.
A gyerekkori egyiptomi menekülést leszámítva a Szentföldön zajlik Jézus földi életének összes eseménye. A Krisztus életének eseményeihez köthető legfontosabb kegyhelyek a Jeruzsálemi Görög Ortodox Patriarchátus kezelésében vannak. Ezek a következők:
az Örömhírvétel helyszíne Názáretben,
a Születés Temploma Betlehemben
(az örmény egyházzal közös gondozásban),
Jézus megkeresztelkedésének helyszíne a Jordánnál,
a Kánai Csoda helyszíne,
Jákob kútja, ahol Jézus a szamáriai asszonnyal beszélt,
a Tábor-hegy, ahol színében átváltozott, és ahol Melkizedek barlangja is található,
Betániában a leprás Simon háza, ahol Lázár, Márta és Mária lakott,
az Olajfák Hegyén annak a helyszíne, ahonnan indulva dicsőséggel bevonult Jeruzsálembe,
a Feltámadás Bazilikája, mely magába foglalja a Golgotát és a Szent Sírt
(az örmény, szír, kopt, etióp és a katolikus egyházakkal közös gondozásban),
Kafarnaumban az a hely, ahol feltámadása után megjelent hét apostolának,
és az Istenszülő sírja az Olajfák Hegyén, ahonnan feltámasztotta Őt Krisztus
(az örmény egyházzal közös gondozásban).
Jeruzsálemben támad fel Krisztus dicsőségesen a halálból, innen megy fel a Mennybe, és ide küldi le apostolainak a Szentlelket. Itt alapítja meg Jakab, az Úr testvére az Egyház legelső püspökségét, mely ma már Jeruzsálemi Görög Ortodox Patriarchátus néven egyike az autokefál ortodox egyházaknak.
Itt kezdődnek az első keresztényüldözések, eleinte még a zsidók, későbbiekben a rómaiak részéről. Kr. u. 70-ben római katonák feldúlják Jeruzsálemet és lerombolják az ószövetségi Templomot is. Ekkor a zsidókeresztények jelentős része is elmenekül. A jeruzsálemi püspökség bár megmarad, de szerepe lecsökken, Antiochia lesz a domináns központ a térségben.
A jeruzsálemi püspökség helyzete is a konstantitni fordulattal konszolidálódik. Ekkortól tárják fel folyamatosan a Szentföldön Jézus földi életének, halálának és feltámadt életének helyszíneit, és építenek ezeken a helyeken templomokat, szentélyeket, kolostorokat. Részben a folyamatosan érkező zarándokoknak is köszönhetően, a térség gazdaságilag is ismét magára talál. Jeruzsálem pozíciója is erősödik, és a Nikaiai Zsinaton felügyeletet kap - amolyan érsekségi státuszt - Palesztina többi püspöksége fölött, azonban ő maga még Antiochiának van alárendelve.
A Khalkedóni Zsinaton (451.) függetlenedik Antiochiától, ekkor lesz önálló (autokefál) patriarchátus, és ekkor kerül fel a Diptichon ötödik helyére.
Sem az efezusi, sem a khalkedóni egyházszakadás nem érintette igazából a Jeruzsálemi Patriarchátus területét, a hívek mind megmaradnak a (diofizita) ortodox egyház testében.
Azonban egy kisebb közösség, a jeruzsálemi örmény diaszpóra - az 506. évi örmény zsinatot követve - elutasítja a khakedóni dogmát, és a miafizita tanokat fogadja el. 638-ban, amikor a város iszlám uralom alá kerül, megalapítják a saját, örmény (miafizita) ortodox püspökségüket, mely később ugyancsak autokefál patriarchátusi rangot kap az örmény egyházszervezeten belül.
Jeruzsálem első iszlám időszakában (638-1099) a keresztények nem voltak akadályozva a vallásuk gyakorlásában. Néhány kegyhely iszlám kézre került - például a Krisztus lábnyomát őrző Mennybemenetel Kápolna az Olajfák Hegyén - de a keresztények ezeket a későbbi századokban is látogathatták, mint ahogy ma is látogathatják. Más szempontból azonban, ebben az időszakban az egymást váltó dinasztiák időről-időre kiújuló háborúi alapvetően nehezítették a térség lakosságának az életét. Az iszlám terjedésével a kereszténység súlya összességében csökken, és az elkövetkező századokban az Arab-félszigetről szinte teljesen ki is szorul.
A római és a konstantinápolyi egyházak egyre elmélyülő konfliktusában a Jeruzsálemi Patriarchátus Konstantinápoly pártján áll. Így az 1054-es kölcsönös kiátkozást követően Jeruzsálem - Antiochiához és Alexandriához hasonlóan - Konstantinápollyal marad kommunióban és tanításbéli egységben.
1099-ben a keresztes hadak elfoglalják a Szentföld egy részét, magát Jeruzsálem városát is. Latin pátriárkát neveznek ki, bár esetében ez csak tiszteletbeli cím, valójában egy önállósággal nem rendelkező, a római pápának alárendelt érsekről van szó. Ez a tisztség a mai napig létezik a római katolikus egyházon belül.
A keresztesek átvéve a hatalmat a terület fölött, megalapítják a Jeruzsálemi Királyságot. Jeruzsálem 1187-ben ismét iszlám fennhatóság alá kerül, de maga a királyság csak 1291-ben szűnik meg véglegesen. (Érdekességként megjegyezzük, hogy a "jeruzsálem királya" cím nem szűnik meg a királysággal, sőt, ma már párhuzamosan négy európai uralkodói dinasztiában is öröklődik.)
A jeruzsálemi ortodox egyházra nézve ez a rövid római katolikus uralom rosszabb volt, mint az iszlám fennhatóság. A görög ortodox egyház által gondozott kegyhelyeket, templomokat kisajátították maguknak a keresztesek. A jeruzsálemi görög ortodox pátriárkát elűzik, a következő néhány pátriárka a konstantinápolyi száműzetésből pasztorálja a nyáját, majd csak az ismételt iszlám uralommal térhet vissza 1187-ben.
A keresztesek elűzése után, a mamelukok irányítása alatt néhány békés évszázad következett. A zsidók és a keresztények másodrendű polgárként, de mégis egy garantált jogi státuszt birtokolva élhették életüket. A zarándoklatokat sem korlátozták. A XVI. századtól az oszmán török időszak még békésebben telt el, és a keresztények valamint a zsidók terhei is enyhültek. Ekkor alakult ki Jeruzsálem óvárosának a ma ismert szerkezete is, a négy elkülönülő - görög keresztény, örmény keresztény, zsidó és iszlám - városnegyed szerint.
A XIX. századtól jelennek meg egyre inkább a nyugati keresztény felekezetek is a térségben, ez a folyamat 1917-től, az angol fennhatóság kezdetétől fokozódik. Ugyancsak ebben az időszakban növekszik meg a zsidó bevándorlás is, mely jelentősen megváltoztatta a helyi lakosság etnikai és vallási összetételét a mai Izrael és Palesztina területén.
Napjainkban a Jeruzsálemi Patriarchátus ortodox keresztényei sincsenek könnyű helyzetben. Mivel a hívek túlnyomó hányada palesztin, ezért a helyi egyház az évtizedek óta tartó zsidó-arab konfliktus következményeit a palesztin oldalról megélve szenvedi el. Mint keresztények pedig, mind az iszlám, mind a zsidó szélsőségektől szenvednek el rendszeresen különböző atrocitásokat.
Maga az izraeli állam a zarándokturizmust nem akadályozza, sőt, annak kiépülését, biztonságos lebonyolítását bizonyos értelemben segíti is.
Azonban a helyben lakó keresztények hitéletét folyamatosan gátolja. Adminisztratív eszközökkel korlátozza a hívek templomba jutását; falat épít egyes települések és a közeli templomok, kolostorok közé; a katonai ellenőrző pontokon nem engedik át a templomba igyekvő híveket vagy a híveihez siető papokat, szerzeteseket; irreálisan magas vízszámlát fizettet be templomokkal.
Áldjon meg téged Sionból az Úr, hogy jólétben lásd Jeruzsálemet minden napjain életednek, És lássad fiaidnak fiait: békesség Izraelnek! (Zsolt 127,5-6)
Részlet a Szent Jakab-liturgiából, 6 perc
A Jeruzsálemi Görög Ortodox Egyház néhány jelentősebb szentje:
- István (+35 körül) diakónus, az Egyház első mártírja
- Jakab (+45) apostol, Zebedeus fia, János evangelista testvére, elsőként halt meg Krisztusért a 12 apostol közül
- Jakab (+62), "az Úr testvére", Szent József első házasságából származó fia, egyike a 72 tanítványnak, Jeruzsálem első püspöke
- Kleopás, Szent József öccse, a zélóta Simon édesapja, az egyik emmauszi tanítvány, a 72 egyike
- Simon (+107), "a zélóta", egyike a 72 tanítványnak, Jeruzsálem második püspöke, Krisztusért megfeszítették
- Jeruzsálemi Narcisszusz (+216) püspök, a 195. évi helyi zsinaton elnököl, ahol először rögzítik, hogy a Húsvét napja mindig vasárnapra essék
- Jeruzsálemi Alexander (+251) püspök, mártír, a jeruzsálemi könyvtár építője
- Kozma és Damján (+287) arábiai származású ingyen gyógyító orvosok, vértanúk
- Jeruzsálemi Cirill (+386) püspök, hitvalló, tanító, zsinati atya
- Nagy Euthümiosz (+473) örmény származású remete, szerzetespap, később a Szentföldön telepedik le és a khalkedóni dogmát elfogadva az ortodox hitben hal meg
- Jordáni Geraszimosz (+475) szigorú aszkéta, példamutató következetessége miatt sokan követték, akiknek remete-szabályzatot ír
- Száva (+532) szerzetes, pap, a Mar Saba (Szent Száva) Monostor alapítója
- Palesztinai Zoszima (+560) remete, aszkéta, lelkiségi tanító
- Jordáni Teodor (+583) sivatagi aszkéta, csodatevő remete
- Gázai Doroteusz (+620) szerzetes, kolostoralapító, lelkiségi iró, tanító
- Jeruzsálemi Szofroniusz (+638) püspök-pátriárka, a diotheletizmus következetes tanítója
- Dallamszerző Kozma (+794) püspök, dallamszerző, himnuszköltő
- Teodor (+842) és Teofán (+845) testvérek, mindketten szerzetesek, az ikontisztelet hitvallói
