"Köszöntsétek Andronikoszt és Juniát, kiket az apostolok körében nagyra becsülnek!" (Róm 16,7)

"Köszöntsétek Andronikoszt és Juniát, kiket az apostolok körében nagyra becsülnek!" (Róm 16,7)
Jelen blogot Szent Andronikosz és Szent Junia apostolok tiszteletének szenteljük. A blog főbb témája az apostolok hagyománya, a vértanúk áldozata, az aszkéták misztikája és az egyházatyák tanítása; a patrisztika, az ókeresztény kor és az egyetemes zsinatok kora; valamint a keleti kereszténység kétezer éve, átszellemült szakrális művészete, élő szimbolikája és mély lelkisége.
+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +

2015/08/27

Manasszé imája

Manasszé Júda királya volt, Kr. e. 687-642. között, Dávid leszármazotta. A Királyok Második Könyvének 21. fejezetében és a Krónikák Második Könyvének 33. fejezetében olvasunk életéről. A 2Krón 33,19 utal Manasszé imájára is: "Imádságát és meghallgatását, valamennyi vétkét és bűnét, meg azokat a helyeket, amelyeken magaslatokat építtetett s berkeket és szobrokat készíttetett, mielőtt bűnbánatot tartott, feljegyezték Hózáj beszédeiben."

A fenti igehelyből is sejthető, hogy az ima bűnbánatból született. Manesszé ugyanis eltávolodva az igaz hittől, pogány kultuszoknak áldozott, még a Templomot is megszentségtelenítette a bálványokkal, ahogy erre az ima szövege is utal. Később visszatalál Istenhez és megbánja bűneit, ekkor születik meg ez a könyörgés.

Manasszé imája tartalmi szempontból, valamint költői eszközeit, stílusjegyeit tekintve is méltó társa a bűnbánati zsoltároknak. Az ima első része az invokáció, Isten megszólítása (1-7), a középső szakasza a bűnbánat megvallása (8-10), a harmadik része pedig esedezés az irgalomért (11-15), amit a legutolsó tagmondatban a doxológia zár le. (A "b" jelű sorokat az ima szír változata tartalmazza.)

Manasszé - XVIII. szd-i zománcikon Evangélium borítóján

Az ima azon kevés írások közé tartozik, melyeket tartalmaz a Septuaginta, a Vulgáta azoban nem. A bizánci rítusban a nagy esti istentiszteleteken imádkozzák, amire nagyböjtben illetve a nagyobb ünnepek előestéjén kerül sor.

Annak ellenére, hogy a Vulgata nem tartalmazza, a katolikus egyház is számon tartja ezt az imát, és a latin rítusban az évközi 14. vasárnap hajnali istentiszteletén éneklik.

(1) Mindenható Urunk, atyáink Istene, 
Ábrahám, Izsák, Jákob és az ő igaz nemzetségük Istene, 
(2) aki alkottad az eget és a földet és minden ékességüket. 
(3) Aki megkötötted a tengert igéid parancsával
Aki bezártad a mélységet, és lepecsételted rettenetes és áldott neveddel.
(4) Akitől mindenki fél és kinek erejétől mindenki reszket, 
(5) dicsőséged ragyogása elviselhetetlen. 
Senki sem állhat ellent haragodnak, mellyel a bűnösök ellen fordulsz. 
(6) Ígéreteid irgalmassága végtelen és mérhetetlen, 
(7a) mert te vagy a legmagasztosabb Úr, 
együttérző, hosszútűrő és irgalmas 
és szánod az emberek boldogtalanságát. 
(7b) Te, Uram, jóságod rendelése szerint 
bocsánatot ígértél azoknak, akik megbánják bűneiket 
és nagy irgalmasságodban helyt adtál a bűnbánatnak, 
hogy a bűnösök üdvözülhessenek. 

(8) Urunk, igazak Istene, 
te nem az igazak számára rendelted a bűnbánatot, 
nem Ábrahám, Izsák és Jákob számára, akik nem vétkeztek ellened, 
hanem nekem, bűnösnek rendelted a bánatot, 
(9a) mert bűneim számosabbak, mint a tenger homokja. 
Vétkeim sokasága miatt nem vagyok méltó arra sem, 
hogy a szememet fölemeljem, feltekintsek és lássam az ég magasságát, 
olyan nagy vétkeim galádsága.
(9b) Most, Uram, joggal vagyok szükségben 
és méltán szenvedek: bilincsben vagyok. 
(10) Görnyedek a vasláncok súlya alatt, 
úgy, hogy nem tudom fölemelni a fejemet.
Nincs számomra nyugalom, 
mert  felingereltem haragodat 
és gonoszat cselekedtem színed előtt,
bálványokat állítottam és megsokasítottam az istentelenséget. 

(11) Íme, szívemben térdet hajtok előtted és jóságodat keresem. 
(12) Vétkeztem, Uram, vétkeztem, 
de felismertem bűneimet és leborulok előtted. 
(13) Alázatosan esedezem Hozzád,
bocsáss meg, Uram, bocsáss meg, 
ne pusztíts el gonoszságaim által. 
Ne haragudj rám örökké, ne tartsd meg vétkeimet. 
Ne ítélj el engem és ne vess a föld legmélyére. 
A bűnbánók Istene vagy, 
(14) Mutasd meg hát rajtam, Uram, jóságodat. 
Szabadíts meg nagy irgalmasságod szerint, bár nem vagyok rá méltó, 
(15) és áldani foglak mindenkor, életemnek minden napján. 
Mert téged áldanak az ég összes erői 
és Tied a dicsőség örökkön örökké. [Ámin.]


+ + +

(Jelen fordítás Erdő Péter magyar nyelvű fordítása alapján a Common English Bible és a King James Bible angol nyelvű fordításainak összevetésével készült.)