Az újszövetségi könyvek keletkezési idejét tekintve számos hipotézis él egymás mellett párhuzamosan, összességében tág határokat szabva meg az egyes írások lehetséges keltezésének. Általánosságban elmondható, hogy az újabb és újabb kutatások egyre inkább le tudják szűkíteni az egyes könyvek lejegyzésének vélhető idejét. Sajnos azonban zavaró tényező, hogy sokszor a szakirodalomban is évtizedekkel, esetenként évszázadokkal korábbi hipotéziseket hivatkoznak meg, fenntartva így az általános bizonytalanságot.
Az alábbi sorrend minden bizonnyal egyike a legpontosabb jelenlegi megközelítéseknek.
(A listát a backup-bratan blogról vettük át.)
- Kb. Kr. u. 48 – Jakab levele
- Kb. Kr. u. 49-54 – Pál első levele a thesszalonikaiakhoz
- Kb. Kr. u. 50-54 – Pál második levele a thesszalonikaiakhoz
- Kb. Kr. u. 50-55 – Pál levele a galatákhoz
- Kb. Kr. u. 56 – Pál első levele a korinthusiakhoz
- Kb. Kr. u. 56 – Pál második levele levele a korinthusiakhoz
- Kb. Kr. u. 57 – Pál levele a rómaiakhoz
- Kb. Kr. u. 58 – MÁRK EVANGÉLIUMA
- Kb. Kr. u. 60 – MÁTÉ EVANGÉLIUMA
- Kb. Kr. u. 60 – Pál levele Filemonhoz
- Kb. Kr. u. 60-62 – LUKÁCS EVANGÉLIUMA
- Kb. Kr. u. 60-62 – APOSTOLOK CSELEKEDETEI
- Kb. Kr. u. 60-64 – Pál levele az efézusiakhoz
- Kb. Kr. u. 60-64 – Pál levele a filippiekhez
- Kb. Kr. u. 60-64 – Pál levele a kolosséiakhoz
- Kb. Kr. u. 60-69 – Zsidókhoz írt levél
- Kb. Kr. u. 60-80 – Júdás levele
- Kb. Kr. u. 64 – Pál első levele Timóteushoz
- Kb. Kr. u. 64 – Pál levele Tituszhoz
- Kb. Kr. u. 64-65 – Péter apostol első levele
- Kb. Kr. u. 65-70 – Péter apostol második levele
- Kb. Kr. u. 65-67 – Pál második levele Timóteushoz
- Kb. Kr. u. 85-95 – JÁNOS EVANGÉLIUMA
- Kb. Kr. u. 85-95 – János apostol első levele
- Kb. Kr. u. 85-95 – János apostol második levele
- Kb. Kr. u. 85-95 – János apostol harmadik levele
- Kb. Kr. u. 96 – JELENÉSEK KÖNYVE
+ + +
Az Újszövetség kronológiája pusztán történelmi megközelítésből is megkérdőjelez olyan elképzeléseket, melyek a későbbi idők folyamán a nyugati kereszténységben a teológiai hittétel rangjára emelkedtek.
Kr. u. 57. körül, amikor Pál a római gyülekezetnek megírja levelét, Rómának még nincs helyben élő püspöke. Eközben Jeruzsálem, Alexandria, Antiochia és több, kevésbé jelentős város - köztük Byzantion, melynek jogfolytonos utóda lesz majd a később felépülő Konstantinápoly - már jó ideje püspöki székhely. Péter, aki Kr. u. 53-ig Antiochia püspöke volt, ekkortájt Makedóniában és Kis-Ázsiában vándorolva pasztorál. Ez is jól példázza, hogy a katolikus teológia tanítása Róma primátusáról történelmileg nem vezethető vissza sem Szent Péter személyére, sem az Egyház kezdeti időszakára.
A fenti kronológiából az is egyértelműen kitűnik, hogy az egyházszervezet kiépülése már folyamatban volt, és már több helyi gyülekezet és püspöki székhely megalakult, mire az első Evangéliumot írásban is rögzítik. Amikor Pál megírja a korinthusiaknak, hogy átadta az Evangéliumot, amit ő is úgy kapott (1Kor 15,1-3), akkor itt egyértelműen szóbeli átadásról van szó, hiszen írott Evangélium még nem létezett. Az Evangélium a szóbeli apostoli hagyomány részeként terjedt, értelemszerűen az apostoli hagyomány értelmezésének a fényében. A protestáns teológia alapelve, a sola scriptura tehát nem csak hogy nem létezett, de nem is létezhetett volna ebben a korban, hiszen maga a Scriptura sem létezett a ma ismert formájában. Az Egyház megszületésekor nem volt más, csak az írott Ószövetség és az apostoli szóbeli Szent Hagyomány.
+ + +
Az Újszövetség kapcsán érdemes megvizsgálni azt a kronológiát is, amit a könyvei tartalmilag feldolgoznak.
Magától értetődő módon az Újszövetség fókuszpontjában Jézus Krisztus nyilvános működése áll. Két Evangéliumban - amolyan bevezetésképpen - találunk néhány szűkszavú epizódot Jézus születéséről és a gyermekkoráról is. Azonban Jézus nyilvános működésének a mindössze három éves időszakát párhuzamosan mind a négy Evangélium nagy részletességgel tárgyalja. Ezek az írások összességében nem sok híján a teljes Újszövetség felét teszik ki.
Kronológiai szempontból az Evangéliumok közvetlen folytatásának tekinthető az Apostolok Cselekedetei. Hossza közel azonos Máté vagy Lukács Evangéliumával. Ez a könyv azonban nem csak három év, hanem három évtized eseményeit sűríti össze, értelemszerűen csak a lényeges történésekre koncentrálva.
Szem előtt kell tartani azt is, hogy az Újszövetség könyveinek elsődleges célja az igehirdetés és a tanítás. Az események megörökítése ennek a szempontrendszernek igyekszik megfelelni, nem pedig a dokumentatív jellegű történetírás elvárásainak. (Ettől függetlenül a modern történelem-tudomány is fontos és hiteles kordokumentumoknak tekinti az újszövetségi iratokat.)
Az apostoli levelek nem eseményekről számolnak be, hanem teológiai hitigazságokat magyaráznak és a hitéletre nézve adnak konkrét, gyakorlati útmutatásokat. Így a műfaji kereteik következtében nem jelenik meg bennük semmiféle időrendiség, ebben az értelemben nincsen tehát kronológiájuk.
Újabb külön műfajt - és mondhatni, hogy egyben különleges műfajt - képvisel az Újszövetségben a Jelenések Könyve. Ebben a prófétikus-apokaliptikus irodalmi remekműben fontos elem az időtényező, ám ez nem a fentiekben ismertetett történelmi kronológia szabályszerűségeit követi. Ettől kezdve válik érdekessé a kérdés, hogy a Jelenések Könyve időstruktúráját hogyan is kellene akkor értelmezni.
A nyugati kereszténységben erre több alternatív elképzelés is született. Az időről időre felbukkanó bulvárszerű világvége-jóslatok mellett a komoly szintű szakteológiát is foglalkoztatja a Jelenések Könyve történéseinek időbeli értelmezése. A Millenium - az Ezeréves Királyság - fogalmából kiindulva a következő jelentősebb teológiai irányzatok születtek meg a nyugati kereszténységben:
A fenti, jövőbe tekintő elképzelések mindegyike az időbeli sorrendiségre keresi a választ. Ezen teológiák alapproblémája a "mikor?" - még akkor is, ha ezt nem konkrét naptári évben kívánják meghatározni, és ha az ezer évet szimbolikusnak is tekintik. Ugyancsak a "mikor?" a fő kérdése a múltba tekintő preterista álláspontnak, mint ahogy a félig múltba, félig jövőbe tekintő historicizmusnak is. Ez esetben is az időbeli sorrendiség képezi a teológiai probléma alapját, csak éppen a reá adott válasz más irányú, mint az előzőeknél.
A fenti elméletekkel kapcsolatban még egy dologra érdemes odafigyelni. Ezen elméletek mindössze néhány száz évesek, mindegyikük valamikor a XVI-XIX. században született meg. A kereszténység első másfél ezer évében senki sem értelmezte így sem a Jelenések Könyvét, sem a Szentírás egyéb próféciáit.
A Jelenések Könyve ortodox értelmezése gyökeresen eltér a nyugati kereszténység újdonsült elméleteitől. Mivel a keleti kereszténység időfelfogása alapjában más természetű, mint a nyugatié, ezért a "mikor?" kérdése gyakorlatilag fel sem merül. Ortodox értelmezésben a Jelenések Könyve örökérvényű igazságokat tár fel, melyek egyszerre igazak a múltban, jelenben és a jövőben. Az ott leírt történések amolyan esemény-sémák, melyek visszatérő jelleggel újból és újból megtörténnek - avagy éppenséggel folyamatosan zajlanak.
Mindemellett az ortodox értelmezés amúgy sem a történések mibenlétére fekteti a hangsúlyt, hanem ezeknek az eseményeknek az erkölcsi tanulságát és spirituális üzenetét helyezi előtérbe. Mindezek mellett érdemes megjegyezni, hogy a bizánci liturgiában a Jelenések Könyvéből sohasem olvasnak fel - mivel az ószövetségi gyökerű profetikus-apokaliptikus szimbólum-rendszerének hiteles értelmezése nem kis előképzettséget kíván meg a hívektől.
- klasszikus premillenizmus: Ezen teória szerint Krisztus második eljövetele a nagy nyomorúság, a tribuláció után fog bekövetkezni, és ezzel veszi kezdetét a Millennium. Az Eljövetel a Millenium előtt következik be, innen pre-millenizmus elnevezés, mivel azonban a tribuláció után, ezért szokták ezt az elképzelést poszt-tribulációs premillenizmusnak is nevezni.
- diszpenzációs premillenizmus: Krisztus rejtett módon visszatér és fölveszi az Egyházat a Mennybe még a nagy nyomorúság előtt. Majd a nagy nyomorúság után tér vissza dicsőséggel, és megkezdődik a földön az Ezeréves Királyság.
- posztmillenizmus: Az Egyház nagyszabású evangelizációjának köszönhetően bekövetkezik a földön az Ezeréves Királyság, majd ezután tér vissza Krisztus, és ekkor vétetik fel az Egyház a Mennybe.
- amillenizmus: Maga a kifejezés a millenizmus tagadására utal. Az Ezeréves Királyság már jelenleg is folyamatban van, azonban nem ezen a világon, hanem a már üdvözültek számára a Mennyben. Ez a világ pedig továbbra is a tribuláció és sátán elleni küzdelem színtere, a földi Egyház pedig ebben a helyzetben várja Krisztus második eljövetelét, amikor is majd minden végidőkbéli esemény be fog következni.
- preterizmus: A kifejezés a praeteritum (múlt) szóból eredet. A fentiekkel ellentétben ezen elmélet azt állítja, hogy a Jelenések Könyve nem a jövőre, hanem a múltra vonatkozik. Az abban leírtak az apostolok korának történelmi eseményei.
- historicizmus: A fenti elméletek sajátos ötvözése: a Jelenések Könyve próféciaként a jövőre vonatkozva íródott meg; azonban a benne leírt események folyamatosan valósulnak meg a történelem folyamán, jórészük már meg is történt. Abban viszont jelentős értelmezésbéli eltérések vannak, hogy melyik jelnek melyik történelmi esemény vagy természeti katasztrófa felelne meg.
A fenti, jövőbe tekintő elképzelések mindegyike az időbeli sorrendiségre keresi a választ. Ezen teológiák alapproblémája a "mikor?" - még akkor is, ha ezt nem konkrét naptári évben kívánják meghatározni, és ha az ezer évet szimbolikusnak is tekintik. Ugyancsak a "mikor?" a fő kérdése a múltba tekintő preterista álláspontnak, mint ahogy a félig múltba, félig jövőbe tekintő historicizmusnak is. Ez esetben is az időbeli sorrendiség képezi a teológiai probléma alapját, csak éppen a reá adott válasz más irányú, mint az előzőeknél.
A fenti elméletekkel kapcsolatban még egy dologra érdemes odafigyelni. Ezen elméletek mindössze néhány száz évesek, mindegyikük valamikor a XVI-XIX. században született meg. A kereszténység első másfél ezer évében senki sem értelmezte így sem a Jelenések Könyvét, sem a Szentírás egyéb próféciáit.
A Jelenések Könyve ortodox értelmezése gyökeresen eltér a nyugati kereszténység újdonsült elméleteitől. Mivel a keleti kereszténység időfelfogása alapjában más természetű, mint a nyugatié, ezért a "mikor?" kérdése gyakorlatilag fel sem merül. Ortodox értelmezésben a Jelenések Könyve örökérvényű igazságokat tár fel, melyek egyszerre igazak a múltban, jelenben és a jövőben. Az ott leírt történések amolyan esemény-sémák, melyek visszatérő jelleggel újból és újból megtörténnek - avagy éppenséggel folyamatosan zajlanak.
Mindemellett az ortodox értelmezés amúgy sem a történések mibenlétére fekteti a hangsúlyt, hanem ezeknek az eseményeknek az erkölcsi tanulságát és spirituális üzenetét helyezi előtérbe. Mindezek mellett érdemes megjegyezni, hogy a bizánci liturgiában a Jelenések Könyvéből sohasem olvasnak fel - mivel az ószövetségi gyökerű profetikus-apokaliptikus szimbólum-rendszerének hiteles értelmezése nem kis előképzettséget kíván meg a hívektől.
 |
| Jelenet a Jelenések Könyvéből: a Jó és a gonosz küzdelme - Szent Mihály arkangyal legyőzi a sátánt |
