A Nem Kézzel Festett Ikonokat nem emberi kéz festette, hanem isteni csoda hatására jöttek létre. A mindössze néhány ilyen ikon közül a legelső a Mandylion, mely még Krisztus életében, az Ő közvetlen beavatkozása által jött létre. A Mandylion eredeti jelentése gyapjúruha, törölköző. Egy ilyen törölközőt Krisztus a nedves arcához érintett, majd ezután csodás módon kirajzolódott az arca a gyapjúszöveten. A Mandylionról ugyancsak csodás módon egy másolat keletkezett azon a falon, ahová kihelyezték, ez a Keramidion. A szó eredeti jelentése cserép, tégla.
A Mandylion csodás keletkezése
Krisztus, ahogy megkezdte nyilvános működését, hamarosan messze híre ment csodatételeinek, gyógyításainak. Edessza városállam (ma Şanlıurfa, röviden Urfa, Törökország) uralkodója ekkoriban Abgar (Abgarus) király volt, akinek etnikai hovatartozása nem teljesen tisztázott, mind a szírek, mid pedig az örmények sajátjukként tisztelik. Abgar leprától szenvedett, és fülébe jutott Krisztus gyógyító erejének a híre. Mivel személyesen nem tudott elmenni Jézushoz, ezért udvari festőjét küldte el, hogy fesse le Krisztust, abban a reményben, hogy Krisztus képmása kigyógyítja majd betegségéből.
A festő azonban nem tudta Krisztust lefesteni, mert Krisztus arca annyira fénylett, hogy nem lehetett az arcvonásait megfigyelni. Krisztus megnedvesítette az arcát, megtörölte egy törölközővel, és odaadta a festőnek. A törölközőn kirajzolódott Krisztus arca. A festő hazatérvén átadta a királynak, aki arcához érintette a Szent Mandyliont, és azonnal kigyógyult a leprából. Csak egy kis területen maradt nyoma a betegségének, azért, hogy az mindig emlékeztesse a kilátástalan helyzetéből való csodás gyógyulására.
A király az elkövetkező esztendőkben még sok embert gyógyított meg a Mandylionnal. Ennek hírére a városba érkezik Addai, másik nevén Tádé apostol, egyike a 72 tanítványnak. (Nem tévesztendő össze Júdás-Tádéval, a 12 apostol egyikével.) Megkereszteli a királyt és az összes alattvalóját, megszervezi a helyi egyházat. Így Edessza lett a történelem legelső keresztény állama, még ha csak egy városállamról is beszélünk. A Mandyliont kihelyezik közszemlére a város nyugati kapujához egy falfülkébe.
 |
| A Mandylion, Abgar király és Addai-Tádé apostol (Sinai-hegyi Szent Katalin Monostor) |
Ez az időszak azonban nem tartott sokáig, az első keresztény királyság nem volt hosszú életű. Abgar unokája trónra jutva visszatér a pogány kultuszokhoz és üldözője lesz a kereszténységnek. Nem látván biztonságosnak a helyzetet, Kr. u. 57. körül a város keresztényei úgy döntenek, hogy megmentik a Mandyliont az utókor számára. Mécseseket gyújtanak és imádkoznak még utoljára a Nem Kézzel Festett Ikon előtt, majd befalazzák a falfülkét.
A Mandylion megszületése és korai története több, minimálisan eltérő párhuzamos változatban is fennmaradt. Első, ma ismert írásos elbeszélése Euszebiosztól való 325-ből.
A Mandylion újabb csodái és a Keramidion
545-ben perzsa seregek ostromolják Edesszát, a Mandylion létezéséről ekkor már nem tudtak a hívek. Eulabiosz püspöknek megjelent az Istenszülő és utasította őt a Mandylion szabaddá tételére. A püspök a megjelölt helyen kibontotta a falat, és megtalálta a Szent Mandyliont.
A több évszázaddal ezelőtt befalazott mécsesek csodás módon még mindig égtek az Ikon előtt. Hasonló csoda történt meg, mint a második ószövetségi Templom szentelésekor, azonban jelen esetben nem 8 napig, hanem 488 évig égtek a mécsesek.
A Szent Mandylionnal az Istenszülő tanácsa szerint körmenetet tartottak a városfal belső oldala mentén - az ostromló perzsa hadsereg pedig befejezte a hadműveleteket, és azonnal elvonult a város falai alól.
További csoda, ami a Mandylion megtalálásához kötődik, a Keramidion. A Mandylion csodás módon "átmásolta" magát a falra is, ezt nevezik Keramidionnak. Bár a szó téglát jelent, valójában nem magán a téglafalon jelent meg Krisztus arca, hanem a falat burkoló deszkázaton. Mindezekről Evgarios Skholastikos számolt be 593. körül.
 |
| A Keramidion |
A Keramidion előbb Hierapoliszba került (ma: Pamukkale, Törökország). Onnan III. Leó (+741) képromboló eretnek császár elől a grúz Klarjeti hercegségbe menekítik (mai Artvin tartomány, Törökország). A terület a XVI. században ottomán fennhatóság alá kerül, a helyi kereszténység aránya jelentősen lecsökken. Ezért 1664-ben Grúziába, Tbiliszibe viszik a Keramidiont, ahol a mai napig látható.
A Mandylion további sorsa
Edesszát 630-ban elfoglalják az arabok, a Mandylion tiszteletét azonban nem akadályozzák. A Csodás Ikonhoz ekkorra már folyamatosan zarándokolnak messzi tájakról is.
Az arab uralomnak köszönhetően a Nem Kézzel Festett Ikon nem esett áldozatul a bizánci képrombolásnak, sőt, puszta létével is hozzájárult a képtisztelet visszaállításához. 730-ban III. Gergely római pápa a képtisztelet védelmében levelet ír a képromboló eretnek III. Leó bizánci császárnak, melyben a Mandylion csodás megjelenésével és gyógyító erejével érvel. Majd pedig a VII. Egyetemes Zsinaton (787. Konstantinápoly) is a képtisztelet helyreállítása melletti érvként hivatkoznak a zsinati atyák erre a Nem Kézzel Festett Ikonra.
A Mandylion Konstantinápolyban
A bizánci császár kiűzi az arabokat és elfoglalja Edesszát. Nem sokkal később 944. augusztus 15-én Konstantinápolyba viteti a Szent Mandyliont. Ott a világítótorony melletti Istenszülő-templomban teszik közszemlére másnap, augusztus 16-án. Ennek az eseménynek az emlékezetére az ortodox egyház minden év augusztus 16-án ünnepli a Szent Mandyliont.
 |
| A Szent Mandylion megérkezik Konstantinápolyba |
Ebben az időszakban számos másolat készül erről a Nem Kézzel Festett Ikonról. A katolikus egyház két olyan ismert ereklyével rendelkezik, melyet a hagyomány az edesszai Mandylion másolataként tart számon. Az egyik a Genovai Szent Arc, melynek első említését a 1362-ből ismerjük, a másik pedig a San Silvestro-i Szent Arc, melyet 1517-ben említenek először. Maguk a másolatok azonban korábbiak, mint a ma ismert első írásos említésük. A San Silvestro-i Arc jelenleg a Vatikánban található, és a Hannoveri Világkiállításon nyilvánosan is bemutatták 2000-ben.
 |
| A Vatikáni Mandylion (San Silvestro-i Szent Arc) |
A IV. Keresztes Hadjárat a Bizánci Birodalmat veszi célba, a keresztes hadak 1204-ben elfoglalják és feldúlják Konstantinápolyt. A város valamivel több, mint fél évszázadra latin uralom alá kerül. Ekkoriban a Mandyliont sok más ereklyével és műkinccsel együtt hajóra rakják, hogy Itáliába szállítsák. A hajó azonban elsüllyed, örökre elnyeli a Márvány-tenger a Szent Mandylionnal együtt.
A Mandylion, mint ikon
A Mandyilion ikonográfiájának két kötelező eleme van: Krisztus arca és a kendő. Krisztus arca a más ikon-típusokon is megjelenő, átszellemült Krisztus-arc. Az arcot a haj és a szakáll teljesen keretbe foglalja, az arcon kívül más testrészek - a nyak és a vállak - nem látszanak. Krisztus fejét, mint minden esetben, ezen az ikonon is dicsfény veszi körül, a kereszt rajzolatával és a Ό ΩΝ felirattal.
A kendő megjelenítése közelít a realisztikus ábrázoláshoz, természetesen azonban az ikonfestészet szabályainak meghatározott keretein belül maradva. Sokszor mintás, mely mintázatok felismerhetően adják vissza az adott közösségre jellemző hímzés- vagy szövésmintákat. A kendő mindig redőzött, a mintázat pedig hűen követi a redőzetet. A redőzetnek amiatt van jelentősége, mert Krisztus arca viszont soha nem redőzött, ennek a kontrasztnak nagyon fontos szimbolikája van.
A Mandylion általában úgy jelenik meg, mintha valamilyen függőleges felületre lenne rögzítve a két felső sarkánál fogva, más esetben pedig angyalok tartják. Ahogyan az más ikonoknál is szokás, esetenként a fő téma kiegészülhet a témához kapcsolódó történetekkel, melyek keret-szerűen veszik körbe a Mandyliont (lásd a legfelső ikont).
A Mandylion szimbolikája
A kendő a teremtett világ része, Krisztus pedig teremtelen, "az Atyától minden időknek előtte született". A redőzött kendőn megjelenik Krisztus sima arca, akire nincs hatással a kendő redőzete: a természetes világ csodás módon találkozik a Természetfelettivel, mint ahogy Isten Örök Igéje csodás módon testesült meg emberként a földön. A Mandylion tehát a megtestesülés misztériumába enged bepillantást, ahogyan azt az ünnep himnusza is megfogalmazza:
Leírhatatlan Igéje az Atyának, íme, igaz megtestesülésed Győzedelmes Képe; melyet nem emberi kéz alkotott, hanem az irántunk való kimondhatatlan gondoskodásából, Isten által leíratott - tisztelettel hódoljunk Néki!
A Szent Mandylion csodás volta nem csak a létrejöttében mutatkozott meg, hanem hasonlóan csodás módon gyógyulást hozott Abgar király és még rengeteg ember számára. A gyógyulás, különösen a csodás gyógyulás, mindig a megváltás előképe és szimbóluma a bizánci lelkiségben. A Szent Mandylion tehát a megváltás misztériumába is beavat minket, ahogyan ezt is megfogalmazza az ünnep másik himnusza:
A Te Szent Képed előtt meghajlunk, ó, Jóságos, kérvén bűneink bocsánatát, Krisztus Istenünk; mert önként kegyeskedtél testileg a keresztre fölmenni, hogy szabadíts meg, kiket alkottál, az ellenség rabságából - miért hálásan kiáltjuk Néked: Mindeneket örömmel betöltöttél, Üdvözítőnk, eljővén a világot üdvözíteni!A Szent Mandylion tömör összefoglalását adja mind a megtestesülés, mind pedig a megváltás misztériumának. Ahogyan a Jézus-ima egy rövid fohászba tömöríti a teljes evangéliumi tanítás lényegi üzenetét, ugyanúgy a Szent Mandylion egyetlen képi szimbólumba tömörítve jeleníti meg az Örömhírt.
Jézus Krisztus tehát nem csak tetteivel, szavaival és hallgatásával (Mk 15,5), de csodás módon alkotott képmásával is hirdette az Evangéliumot. Kiemelt jelentősége miatt a Mandylion megkülönböztetett figyelemben részesül a hitéletben.
Ott találjuk az Életadó Szent Kereszt csúcsán, a feszület alsó pólusán látható Ádám koponyájának ellenpontjaként, a kereszten megdicsőült Krisztus fölött.
A gyapjúkendő anyagán csodálatos és titokzatos módon válik jelevalóvá a Legszentebb Arc, mint ahogy csodálatos és titokzatos módon válik a kenyér Krisztus Legtisztább Testévé, a bor pedig Krisztus Elevenítő Vérévé. Így a Szent Mandylion - akárcsak a Jézus-ima - az Evangélium mellett az Eucharisztiával is szoros összefüggésben áll. Ezért sok ikonosztázon ott szerepel az Utolsó Vacsora ikonja helyén, a Királyi Ajtó fölött, ahol a liturgia során az Evangélium és az Eucharisztia is kilép az elfüggönyözött Szentek Szentjéből, hogy átadhassa Önmagát a híveknek.
Veronika kendője
A Szent Mandylion tárgyalása kapcsán érdemes szólni egy másik hagyományról, Veronika Kendőjéről is.
Egyes kutatók úgy vélik, hogy ugyanannak a legendának a két változatáról van szó. Ezt a hipotézist azonban semmi sem támasztja alá. Valóban előfordul időnként, hogy egyes szerzők összetévesztik az edesszai Mandylion és Veronika Kendőjének valóban megtévesztésig hasonló kópiáit egymással, azonban az egyházi hagyomány következetesen tartja számon, hogy melyik másolat melyik eredetiről készült. A San Silvestro-i Mandylion közszemlére tételét pontosan amiatt nem engedélyezték 1517-ben, nehogy az zavart okozzon Veronika Kendője kultuszának.
 |
| Veronika Kendője (Bécsi másolat) |
A keleti hagyomány Veronika Kendőjét nem ismeri, és nincsen semmi nyoma annak, hogy valaha is ismerte volna. A nyugati hagyomány viszont párhuzamosan ismeri mindkét hagyományt, de ameddig ez az időben visszakövethető, Veronika Kendőjének tisztelete lényegesen hangsúlyosabb a Mandylionénál.
Az Evangélium beszámol a vérfolyásos asszony történetéről, ahogyan csodás módon meggyógyult Krisztus köpenyének érintésétől. Az apokrif Pilátus-aktákból ismerjük az asszony nevét is, ő Veronika. Azonban pont a kendő keletkezésére nézve nagyon sokáig nem találunk semmilyen írásos utalást. A legelső említés 1199-ből való, amikor két zarándok azért indul Rómába, hogy a kendőt láthassa.
Az elkövetkező századokban növekszik a Kendő kultusza, és megszaporodnak az erre vonatkozó írásos források is. A Kendő tisztelete eleinte önálló kultuszként jelentkezik, később azonban beépül a keresztút-ájtatosságba, a Kálvária 6. stációjaként. Krisztus, töviskoronával a fején, kereszttel a vállán, úton a Golgotára menet találkozik Veronikával, aki kendőjét nyújtja neki, hogy szenvedéseit valamelyest enyhítendő, letörölje véres és verítékes arcát. Arcának lenyomata pedig megmarad a kendőn, amit visszaad Veronikának. Veronika Kendőjének tisztelete - a Kálvária részeként - eleinte a ferences lelkiséghez kötődött, mára már teljesen általánossá vált a katolikus hitéletben.
 |
| Veronika Kendője |
Bár látszólag hasonló két kendőről van szó, mégis nagyon lényeges különbség áll fenn a Mandylion és Veronika Kendője között. Már a keletkezésük körülményeit tekintve is, de annak folyományaként - ahogy arról fentebb részletesen szó volt - a Mandylion a megtestesülés és a megváltás titkát jeleníti meg, Veronika Kendője pedig a szenvedéstörténetbe avat be minket. Ez a különbség a két, egymástól független hagyomány ikonográfiájában is szemléletes módon kifejezésre jut: A Mandylionon mindig glóriával jelenik meg a nyugalmat árasztó, átszellemült Legszentebb Arc, Veronika Kendőjén pedig töviskoronával, szenvedő kifejezéssel.
 |
| A Szent Mandylion |
