A Didakhé képezte alapját a III. századi Didascalia Apostolorum-nak, és ezáltal tanítása beépült a IV. százdban szerkesztett Apostoli konstitúciókba is (Ἀποστολικαὶ Διαταγαί / Constitutiones Apostolorum), melyeket a mai napig érvényes előírásoknak tekint az ortodox egyház. Az érdekesség kedvéért meg kell említeni, hogy az etióp ortodox egyházban az Apostoli konstitúciókat a Szentírás kanonizált iratának tekintik az úgynevezett tágabb kánonban, így tehát bizonyos mértékben meg is valósult az említett atyák elképzelése.
Bár a Didakhé elméleti és gyakorlati útmutatása teljesen része lett az Egyház életének, és a tanítása későbbi dokumentumokban többszörösen is visszaköszön, az eredeti szöveg azonban egy idő után feledésbe merült. A szöveget 1873-ban fedezte fel újra Philotheos Bryennios, Nikomedia mitropolitája, egy XI. századi kéziratban.
A Didakhé egy tizenhat pontból, illetve rövid fejezetből álló szabálygyűjtemény. Az egyes pontok rövidek és a megfogalmazásukban lényegre törőek. A tizenhat pont között találunk morális útmutatásokat, liturgikus előírásokat és egyházszervezeti szabályokat egyaránt. Az eltérő témaköröket a tudatos szerkesztési elv, valamint a témákat együttesen lezáró utolsó pont köti össze.
Az első hat pont erkölcsi tanításokat tartalmaz. Az útmutatás a két út, az élet és a halál útja gondolatából kiindulva a Főparancsokkal kezd, majd a Tízparancsolatot tárgyalja, Krisztusnak az Evangéliumból ismert szavaival magyarázva azt. A hatodik pontban pedig már megjelenik a Pünkösd utáni Egyház - elsősorban a pogánykeresztények figyelmébe ajánlott - szabálya is, miszerint tartózkodni kell a pogány áldozati állatok húsának a fogyasztásától.
A nyolcadik pont a már megkeresztelt hívők hitéletére nézve ad útmutatást, szabályozza a napi imádságot és a heti böjtöt. Ennél a pontnál meg lehet figyelni azt, ahogyan a kereszténység következetesen továbbviszi az ószövetségi zsidó hagyományt, azonban értelemszerűen a krisztusi tanítás fényében átértelmezve azt. A Didakhé napi három imádságot ír elő, ahogy az a zsidóságnál is szokás. Azonban ez az ima már nem a Halld, Izráel, hanem a Miatyánk, ahogyan azt Krisztus tanította a Hegyi Beszédben. Ugyanígy megmarad a heti két böjti nap is, azonban áttevődnek szerdára, Krisztus elárulásának a napjára, és péntekre, Krisztus megfeszítésének a napjára. Ezek a tanítások is mind a mai napig érvényben vannak az ortodox egyházban. Érdemes megemlíteni, hogy itt említik először a Miatyánk záró doxológiáját: "Mert Tied a hatalom és a dicsőség, mindörökké."
A kilencedik és tizedik pontok az Eucharisztia megünneplésének szertartási imáit írják le. Ezek hasonlóak a későbbről ismert, illetve a ma is használatos liturgikus szövegekhez. Ó- és újszövetségi utalásokat egyaránt találunk bennük, egyes szófordulataik pedig általánosan elterjedté váltak a különböző szertartási szövegekben és magánimádságokban.
Érdemes külön megemlíteni a maranatha fohászt. A marana tha forma arámi nyelven azt jelenti, hogy "jöjj el, Uram", maran atha alakban pedig, ahogyan itt az Eucharisztia utáni hálaadásban is szerepel, a jelentése: "az Úr eljött". Az első forma kérő ima, a második pedig bizonyságtétel, hitvallás. A szójáték a kettős értelme miatt üdvözlésként és fohászként is kedvelt volt a korai keresztények körében. A Jézus-ima elterjedése előtt ezt (is) imádkozták folyamatosan a szüntelen imádság gyanánt (Lk 18,1; 1Tessz 5,17). A fohász szerepeltetése a szentáldozás utáni hálaadó imádságban szemléletesen világít rá a szüntelen imádság, a belső ima mélyebb spirituális összefüggésére az Eucharisztiával.
A következő pontok a vándor igehirdetők, az apostolok és a próféták fogadásával kapcsolatban adnak útbaigazítást a hívőknek. Ezek egyúttal- indirekt megfogalmazásban - egyfajta etikai kódexként szolgának az apostoloknak és a prófétáknak.
A mai ember számára talán ezek a pontok szorulnak némi magyarázatra. A vándor tanítók és igehirdetők kora azóta elmúlt, szerepük jelentősen átalakult: az igehirdetés megmaradt, vándorolni azonban már nem szükséges hozzá. Akkoriban viszont az Ige terjesztésének ez volt az egyetlen lehetséges módja. Már Krisztus is útra küldte kiválasztott tanítványait (Lk 10,1) és a Pünkösd utáni Egyház is hasonlóan járt el, engedelmeskedve a krisztusi parancsnak (Mt 28,19).
A Didakhé nem vándor tanítókat említ általában, hanem konkrétan apostolokat és prófétákat. Az apostol mindazokat jelenti, akik a Krisztus által személyesen kiválasztott apostoloktól - vagy már az általuk fölszentelt személyektől - kézrátétellel megkapták az apostoli hatalmat, ők a püspökök, a klérus felszentelt tagjai. A próféták pedig, az ószövetségi szóhasználattal némiképp egyezően, azokat jelentik, akik nem tagjai a papi rendnek, hanem a Szentlélek által vezéreltetve álltak az Ige szolgálatába. Mai szóhasználattal prédikátoroknak, igehirdetőknek, katekétáknak, hitoktatóknak hívnánk őket. Az apostolok és a próféták mindannyian térítenek, tanítanak, lelki vezetést nyújtanak, de a szentségeket csak az apostolok szolgáltatják ki.
A Didakhé hangsúlyosan óv a hamis prófétáktól. Konkrét támpontokat is ad a híveknek, hogy milyen ismérvek alapján lehet megkülönböztetni az apostolokat és a prófétákat a hamis prófétáktól. A szöveg szóhasználatában a hamis próféta egyaránt ellentétpárja a prófétának és az apostolnak is.
A tizenegyedik pontban szerepel, hogy az apostolok csak egy, legfeljebb két napot maradhatnak egy helyben. Az apostolok elsődleges feladata, hogy minél több helyre eljutva, minél több hívőnek ki tudják szolgáltatni a szentségeket. A próféták egyetlen feladata pedig a tanítás, a hit ismereteinek átadása és elmélyítése, ezért rájuk ez az időbeli korlát nem vonatkozik. Sőt, ők hosszabb időre is letelepedhetnek egy helyen, ennek mikéntjét a tizenharmadik pont szabályozza. A tizenkettedik pont pedig általánosságban minden átutazóban lévő hívő keresztény befogadására nézve ad útmutatást. Az apostolok és próféták befogadását szabályozó rendelkezés egy idő után okafogyottá vált. Az átutazók vendégül látása viszont a mai napig is fontos keresztényi erénynek számít, és hosszú századokon át - egészen a nem is olyan távoli múltig - általános gyakorlat is volt a népi vallásosságban.
Mint ahogy az előző három pont is, úgy a következő kettő is a gyülekezet közösségi életét szabályozza. A tizennegyedik pont a közös hitéletre vonatkozóan ad útmutatást, előírja a vasárnapi liturgiát, előtte pedig a bűnbánat-tartást.
A tizenötödik pont egyházszervezeti jellegű, arra biztatja a gyülekezeteket, hogy szenteltessenek fel maguknak püspököket és diakónusokat, olyanokat, akik méltóak erre. A rendelkezés oka nem szorul bővebb magyarázatra. Alapvető fontosságú a gyülekezetek életében, hogy legyenek saját felszentelt lelki vezetőik, különösen annak fényében, hogy a vándorló apostolok nem tartózkodhatnak egy napnál tovább egy-egy gyülekezetnél. A püspököket és diakónusokat a gyülekezet választotta ki, ezért nekik szól ez a felszólítás, azonban a püspökök és diakónusok alkalmasságának megállapítása a felszentelő püspök(ök) kompetenciája és felelőssége volt, ezt tanúsítja Szent Pál Timóteushoz, mint Efezus püspökéhez írott levele is.
A dokumentumot a tizenhatodik pont zárja. Visszautal az eddigi összes témára, az erkölcsi parancsokra, a liturgikus előírásokra, a közösségi élet szabályaira; méghozzá sajátos, hangsúlyosan eszkatologikus szemszögből. Így nemcsak összeköti a különböző témaköröket, hanem egyfajta indoklással is szolgál mindezek létjogosultságára és szükségességére. Ez a pont már nem is szabály abban az értelemben, ahogyan ez az eddigi pontokról elmondható, hanem sokkal inkább egyfajta lelkiségi írás, mely egyben a korábban felsoroltak végső értelmére is rávilágít.
A Didakhénak, mint szabályok gyűjteményének meglehetősen szűkösek a műfaji keretei, ennek ellenére mégis, szépirodalmi értékekkel is bír. Ebből a szempontból tekintve is valóban méltó társa a kanonizált újszövetségi iratoknak. Egymásra épülő pontjai egy tudatosan szerkesztett kompozíciót rajzolnak fel, annak ellenére is, hogy valószínűleg több, korábban lejegyzett szöveg ötvözeteként jött létre. Az utolsó pont pedig mintegy megkoronázza az egész fogalmazást, és egyúttal a jelen szövegen túlmutatva, tágabb kontextusba helyezi azt.
Mindezen túlmenően a Didakhé rávilágít még egy lényeges dologra. Az eredeti szöveg az idők folyamán ugyan feledésbe merült, mégis, a benne foglalt tanítást az ortodox egyház töretlenül megőrizte az azóta eltelt közel kétezer évben. Ez teljesen nyilvánvalóvá vált a szöveg XIX. századi újra felfedezésével.
+ + +
Az Úr tanítása a tizenkét apostol által a nemzeteknek
1.
(1) Két út van, egy az életé, egy halálé, a két út között pedig nagy különbség van.
(2) Az élet útja ez: először, szeresd Istenedet, aki teremtett téged, másodszor, szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Te se tedd azt másnak, amit nem akarsz, hogy neked tegyenek.
(3) Eme szavak tanítása pedig a következő: áldjátok azokat, akik átkoznak titeket, imádkozzatok ellenségeitekért, tartsatok böjtöt azokért, akik üldöznek titeket. Milyen érdem az, ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek? Nemde ezt teszik a pogányok is? Ti viszont szeressétek azokat, akik gyűlölnek benneteket és ellenségeitek ne legyenek.
(4) A test és hús kívánságaitól tartózkodj. Ha valaki megüti jobb arcodat, tartsd oda a másikat is, és tökéletes leszel. Ha valaki arra kényszerítene, hogy menj vele ezer lépést, tégy meg vele kétezret. Ha valaki elkéri felső ruhádat, add oda neki alsó ruhádat is. Ha valaki elveszi, ami a tied, ne kérd vissza, úgysem tudod.
(5). Mindenkinek adj, aki kér tőled, és ne kérd vissza! Az Atya ugyanis mindenkinek adni kíván ajándékaiból. Boldog az, aki a parancs szerint ad, mert ártatlan. Jaj annak, aki kap! Ha valaki úgy vesz, hogy szüksége van rá, az ártatlan; aki azonban úgy vesz, hogy nem szorul rá, az számadással tartozik, mert kapott, és valamiért kapta, amit kapott; fogságba kerül, kivizsgálják, mit cselekedett, és ki nem szabadul onnét, míg az utolsó fillért vissza nem fizette.
(6) Erről már mondatott: izzadjon meg az adomány kezedben, míg megtudod, kinek adod.
2.
(1.) Az utasítás második parancsa így szól:
(2) Ne ölj, ne törj házasságot, gyermeket meg ne ronts, ne paráználkodj, ne lopj, varázslással ne foglalkozz, ne keverj mérget, ne hajtsd el a magzatot, a megszületett gyermeket ne öld meg, ne kívánd azt, ami felebarátodé!
(3) Ne esküdj, hamis tanúságot ne tégy, ne rágalmazz, ne emlékezzél a rosszra!
(4) Sem gondolkodásod, sem nyelved ne legyen kettős; a kettős nyelv ugyanis a halál csapdája.
(5). Szavad ne legyen hazug, se üres, hanem tettekkel teljes!
(6). Ne légy kapzsi, rabló, képmutató, se gőgös, se gonosz! Ne forralj gonosz tervet felebarátod ellen!
(7) Ne gyűlölj senkit, de egyeseket feddjél meg, másokért könyörögj, ismét másokat pedig tulajdon lelkednél jobban szeress.
3.
(1) Minden rossztól óvakodjál gyermekem, és minden hozzá hasonlótól!
(2) Ne légy haragos, mert a harag gyilkossághoz vezet, féltékeny se légy, se viszálykodó, se erőszakoskodó; mindezekből gyilkosság származik!
(3) Ne légy kívánkozó fiam, a kívánkozás ugyanis paráznasághoz vezet, mocskos beszédű se légy, szemeidet ne forgasd, mert ezekből származik a házasságtörés!
(4). Ne űzz madárjóslást sem gyermekem, mert az is bálványimádáshoz vezet, se ráolvasást, se csillagjóslást, se mágiát, ilyeneket se látni, se hallani ne kívánj. Bálványimádás ered mindezekből.
(5) Ne légy hazug, gyermekem, a hazugság vége a lopás, pénzsóvár se légy, ne hajhászd a hiú dicsőséget. Lopás a vége mindezeknek.
(6) Ne légy zúgolódó gyermekem, mert az káromláshoz vezet, ne légy önkényes, se silány gondolkodású; ezekből jön a káromkodás.
(7) Légy inkább szelíd, mert a szelídek fogják örökölni a földet.
(8) Legyél nagylelkű és irgalmas, mentes a gonoszságtól, csendes és jó, tisztelvén mindig az igéket, melyeket hallottál.
(9) Fel ne magasztald magadat, ne adj alkalmat lelkednek a hiúságra! Ne a gőgösekhez ragaszkodjon lelked, hanem az igazakkal és alázatosakkal társalogjon.
(10) Úgy vegyél mindent, ami veled történik, mint valami jót, mert Isten nélkül semmi sem történik.
4.
(1) Éjjel és nappal emlékezz meg arról, gyermekem, aki neked Isten igéjét hirdeti, úgy tiszteld őt, mint magát az Urat! Ahonnan ugyanis az uralom szól, ott van az Úr.
(2) Naponta keresd a szentek színlátását, hogy felüdülj beszédjükön.
(3) Szakadást ne okozz, békítsd ki a szembenállókat! Ítélj igazságosan, ne légy személyválogató, fedd meg az elbukottat!
(4) Ne kételkedj, meglesz vagy nem!
(5) Ne legyen kezed kinyújtva akkor, amikor kapsz, összeszorulva viszont, amikor rajtad a sor, hogy adj.
(6) Ha valamit kezed munkájával szereztél, azt add oda bűneid váltságául.
(7). Ne vonakodj adakozni, ne is zúgolódj, amikor adakozol, hiszen tudod, ki az, aki a bér jó viszonzója!
(8) A rászorulót el ne utasítsd, mindenedet oszd meg testvéreddel, és semmit se mondj sajátodnak; ha a halhatatlanban közösködtök, mennyivel inkább közösködnötök kell a romlandókban!
(9) Le ne vedd a kezed fiadról vagy lányodról, hanem ifjúságuktól kezdve az Úr félelmére tanítsd őket.
(10) Ne parancsolj haragodban szolgádnak, vagy szolgálódnak, hisz ők is ugyanabban az Istenben remélnek, nehogy ne féljék az Istent, aki mindegyiktek fölött van; ő nem azért jött, hogy látszat szerint hívjon, hanem azokat, akiket a Lélek előkészített.
(11) Ti szolgák, tiszteletben és félelemben engedelmeskedjetek uraitoknak, mint Isten képmásainak!
(12) Gyűlölj mindenféle színlelést és mindent, ami nem kedves Isten előtt!
(13) Az Úr parancsait el ne hagyd, tartsd meg, amit kaptál, se ne tégy hozzá, se el ne végy belőle!
(14) Az egyházban valld meg botlásaidat és rossz lelkiismerettel ne járulj imádsághoz! Ez az élet útja.
5.
(1) Ez pedig a halál útja: mindenekelőtt rossz és átokkal teli; gyilkosság, házasságtörés, kívánkozás, paráznaság, bálványimádás, mágia, méregkeverés, rablás, hamis tanúság, képmutatás, álnokság, kétszínűség, gőg, gonoszság, erőszak, bírvágy, parázna beszéd, irigység, fennhéjázás, önteltség, hencegés, vakmerőség;
(2) a jókat üldözik, az igazságot gyűlölik, a hazugságot szeretik, nem ismerik az igazságosság jutalmát, nem a jóhoz ragaszkodnak, sem az igazságos ítélethez, nem a jó, hanem a rossz miatt virrasztanak, messze van tőlük a szelídség és kitartás, a hiábavalóságot kedvelik, saját fizetségüket hajszolják, a szegényen nem könyörülnek, nem szomorkodnak a megszomorítottakkal. Teremtőjüket nem ismerik, megölik a gyermekeket, megrontják Isten teremtményét, elutasítják a szegényt, a gazdagok szószólói, a szegények törvénytelen bírái, mindenféle bűnt elkövetnek; mentesek legyetek, ó gyermekeim, mindezektől!
6.
(1) Vigyázz, le ne térítsen senki téged a tanítás útjáról, aki Isten nélkül tanít téged!
(2) Ha tényleg vállalni tudod az Úr egész igáját, tökéletes leszel, ha nem tudod, tégy meg annyit, amennyire képes vagy.
(3) Az ételekre vonatkozóan annyit tarts meg, amennyit meg tudsz tartani, nagyon tartózkodj azonban a bálványáldozati lakomáktól, mert azok a halott istenek előtti hódolatot jelentik.
7.
(1) A keresztségre vonatkozóan pedig, így kereszteljenek: miután mindezeket előtte elmondtátok, élő vízben kereszteljetek az Atya és Fiú és Szentlélek nevére.
(2) Ha nem áll rendelkezésre élő víz, keresztelj más vízben; ha lehet hidegben, ha nem, melegben.
(3) Ha egyik sem áll rendelkezésre, háromszor önts vizet a fejre, az Atya és Fiú és Szentlélek nevére.
(4) A keresztelendő és a keresztelő böjtöljön a keresztelés előtt, ha lehetséges, a többiek is; a keresztelendőnek hagyd meg, hogy előzőleg egy, vagy két napig böjtöljön.
8.
(1) Böjtjeitek ne legyenek együtt a képmutatókkal, ők ugyanis a szombat utáni második napon és ötödik napon böjtölnek; ti a negyedik napon és az előkészületi napon böjtöljetek;
(2) ne imádkozzatok úgy, mint a képmutatók, hanem úgy, ahogyan az Úr parancsolta evangéliumában, így imádkozzatok:
"Mi Atyánk, ki vagy a mennyben, szenteltessék meg neved, jöjjön el országod, akaratod legyen meg a földön, mint megvan a mennyben; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, engedd el adósságunkat, amilyen mértékben mi is elengedjük azoknak, akik nekünk adósak, és ne vígy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd a hatalom és a dicsőség mindörökké!"
(3) Naponta háromszor imádkozzatok így.
9.
(1) Az Eukharisztiáról a következőket, így végezzétek:
(2) először a kehely fölött:
"Hálát adunk néked Atyánk a Te szolgádnak, Dávidnak szent szőlőjéért, melyet megismertettél velünk szolgád, Jézus által! Dicsőség néked mindörökké!"
(3) A kenyértörésről pedig a következőképpen:
"Hálát adunk néked, Atyánk, az életért és tudásért, melyet kinyilatkoztattál nekünk a Te szolgád, Jézus által! Dicsőség néked mindörökké!
(4) Ahogyan e kenyértöredékek szét voltak szóródva a hegyeken és eggyé váltak összegyűjtve, úgy gyűljön össze Egyházad királyságodban a föld határairól! Mert tiéd a hatalom és dicsőség Jézus Krisztus által mindörökké!"
(5) Ne egyék és ne igyék az Eukharisztiátokból senki más, csak az, aki meg van keresztelve az Úr nevére! Erről mondta ugyanis az Úr: ne dobjátok a szentet a kutyák elé.
10.
(1) Miután pedig beteltetek, így adjatok hálát:
(2) "Szent Atyánk, hálát adunk néked szent nevedért, melynek sátrát szívünkben ütötted fel, a tudásért és hitért és halhatatlanságért, melyet kinyilatkoztattál nékünk a Te szolgád, Jézus által! Dicsőség néked mindörökké!
(3) Mindenható Uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél, ételt és italt adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt és italt adtál, és örök életet Szolgád által!
(4) Mindenekelőtt azért adunk hálát néked, mert hatalmas vagy! Dicsőség néked mindörökké!
(5) Emlékezzél meg, Uram, egyházadról, hogy szabadítsd meg őt minden gonosztól és tedd tökéletessé szeretetedben, és gyűjtsd össze a négy szél irányából a megszenteltet országodba, amit neki készítettél!
(6) Jöjjön a kegyelem, és múljon el e világ! Hozsanna Dávid Istenének! Aki szent, jöjjön, aki nem az, térjen meg! Maran athá! Ámen!"
(7) A prófétáknak engedjétek meg, hogy hálát adjanak, amennyiben akarnak.
11.
(1) Ha érkezik hozzátok valaki, és tanítja mindazt, amiről fentebb szó volt, azt fogadjátok be!
(2) Ha viszont felforgatja azt, és mást tanít, hogy bomlasszon, ne hallgassatok rá! Ha ellenben azért tanít, hogy bennetek az Úr ismeretét és igazságosságát gyarapítsa, úgy fogadjátok, mint magát az Urat!
(3) Az apostolokkal és prófétákkal az evangélium rendelkezésének megfelelően járjatok el.
(4) Minden apostolt, aki hozzátok érkezik, úgy fogadjátok, mint az Urat magát!
(5) De egy napnál tovább ne maradjon! Ha esetleg szükséges, maradjon még egy napot: ha azonban már három napig marad, akkor hamis próféta.
(6) Amikor az apostol elmegy tőletek, ne vigyen magával mást, csak kenyeret, addigra, amíg szállást talál. Ha pénzt kérne, hamis próféta.
(7) Ne tegyetek próbára egyetlen olyan prófétát sem, aki a Lélekben szól, és meg ne ítéljétek! Minden bűn megbocsájtatik ugyanis, de erre nincsen bocsánat.
(8) Ezzel szemben, nem mindenki próféta, aki lélekben szól, csak akkor, ha erkölcsei ugyanazok, mint az Úré. Az erkölcsökről lehet felismerni a prófétát és a hamis prófétát.
(9) Próféta továbbá mindaz, aki a Lélekben asztalt készít, de nem maga eszik róla; ellenkező esetben hamis próféta.
(10) Azok, akik az igazságot tanítják, mind próféták, de, ha nem cselekszik azt, amit tanítanak, hamis próféták.
(11) Minden igaz, kipróbált próféta az egyház kozmikus misztériumának javára cselekszik, de mert nem tanítja, hogy azt kell tenni, amit ő tesz, azért még meg ne ítéljétek! Istennél van ítélete. Így tettek a régi próféták is.
(12) Amelyik viszont elragadtatásban szólna így: pénzt adj nekem, vagy más valamit, arra ne hallgassatok! Ha ellenben más rászorulók miatt kérne, hogy adjatok, akkor senki ne ítélje meg őt!
12.
(1) Mindenkit fogadjatok be, aki az Úr nevében érkezik; próbára téve majd megismeritek, hiszen képesek vagytok a jobb és a bal megkülönböztetésére.
(2) Ha a jövevény átutazóban van, segítsétek, amennyire tudjátok; ne maradjon azonban nálatok, csak két vagy három napig, amennyiben szükséges.
(3) Ha mestersége van, és le akar telepedni nálatok, dolgozzék és egyék.
(4) Ha nincs mestersége, gondoskodjatok róla belátásotok szerint, hogy ne éljen köztetek keresztény tétlenül.
(5) Ha azonban nem akarna így cselekedni, Krisztus-kufár. Az ilyenektől óvakodjatok!
13.
(1) Minden igaz próféta, aki le akar telepedni nálatok, megérdemli kenyerét.
(2) Hasonlóképpen az igaz tanító is, mint a munkás, megérdemli kenyerét.
(3) A csűr, a présház, juhaid és marháid, terményeid zsengéjét vedd, és add a zsengét a prófétáknak, mivel ők a ti főpapjaitok.
(4) Ha nincs közöttetek próféta, akkor a szegényeknek adjátok.
(5) Amikor kenyeret sütsz, vedd a javát és add a parancs szerint.
(6) Ugyanígy, ha olajos- vagy borosedényedet megnyitod, vedd zsengéjét, és add a prófétáknak.
(7) Pénzed, ruhád és mindennemű vagyonod javát vegyed, ahogy neked tetszik, és add a parancs szerint.
14.
(1) Az Úr napján gyűljetek egybe, törjétek meg a kenyeret és adjatok hálát, előtte tegyetek bűnvallomást, hogy tiszta legyen áldozatotok.
(2) Mindaz, akinek vitás ügye van felebarátjával, addig ne jöjjön közétek, míg ki nem békült, nehogy közönségessé váljon áldozatotok.
(3) Az Úr ugyanis erről mondotta: Mindenütt tiszta áldozatot mutatnak be nékem, mert nagy király vagyok, mondja az Úr, és nevem csodálatos a nemzetek között.
15.
(1) Szenteltessetek fel magatoknak az Úrhoz méltó püspököket és diakónusokat, szelíd és nem pénzéhes, igazmondó és kipróbált férfiakat; ők látják el ugyanis nektek a tanítók és próféták szolgálatát.
(2) meg ne vessétek őket, a tanítókkal és prófétákkal együtt tiszteletben álljanak köztetek!
(3) Ne haraggal, hanem békésen feddjétek meg egymást, ahogyan az evangéliumban áll; senki szóba ne álljon azokkal, akik a másik ellen valamit elkövettek, amíg bűnbánatot nem tartottak!
(4) Imáitokat, adakozástokat és minden cselekedeteteket úgy végezzétek, ahogyan Urunk evangéliumában áll!
16.
(1) Őrködjetek életetek fölött! Ki ne aludjanak mécseseitek és ki ne oldódjon övetek! Legyetek készen! Nem tudjátok ugyanis az órát, melyben Uratok érkezik.
(2) Gyakran gyűljetek össze, azt keresve, mi válik lelketek javára! Semmilyen időnek nem lesz haszna kitartásotokat illetően, ha a végső időben tökéletesek nem lesztek.
(3) A végső napokban ugyanis sok hamis próféta lesz, sok rontó, a juhok farkasokká válnak, a szeretet gyűlöletbe fordul át;
(4) amikor felgyülemlik a törvénytelenség, gyűlölni fogják egymást az emberek, s akkor fog megjelenni a világcsaló Isten fiaként, a föld a kezébe adatik és jeleket és csodákat művel, melyek a világ kezdete óta nem voltak.
(5) Az emberek világa ekkor tűzpróbára kerül, és sokan megbotránkoznak és elvesznek, akik azonban kitartanak hitükben, megmenekednek ama átkozottól.
(6) És ekkor tűnnek fel majd az igazság jelei; először az ég megnyílásának jele, másodszor a harsona hangja, s harmadszor a holtak feltámadása.
(7) Nem mindenki támad fel azonban, amint megmondatott: Eljön az Úr és vele összes szentjei.
(8) A világ akkor majd meglátja az Urat, amint eljön az ég felhői fölött.
+ + +
Vanyó László (+2003) fordítása, in: Vanyó László (szerk.): Apostoli atyák, Bp. 1980
A fordítás szövegét a könnyebb áttekinthetőség érdekében tagoltuk, kivettük belőle a nagyszámú szentírási hivatkozást, továbbá az imádságok szövegét idézőjeleztük és dőlt betűvel kiemeltük.
Magát a szöveget a félreértések elkerülése végett egyetlen helyen fontosnak tartottuk korrigálni. A 15. fejezet (1) mondatában a "szenteltessetek fel magatoknak" kifejezést vettük V. L. "kézfeltétellel válasszatok magatoknak" megfogalmazása helyett. A görög eredetiben itt a khirotonia kifejezés ragozott alakja szerepel. A khirotonia (kézfeltétel) az oltár körül szolgáló nagyobb rendek, a püspök, diakónus felszentelését jelenti; míg a khiroteszia (kézrátétel) az oltáron kívül szolgáló kisebb rendek felszentelésére vonatkozik. A fordító azonban félreérti a fogalmat, és kézfelemeléses szavazásnak értelmezi (ezt lábjegyzetben ki is fejti). Valójában azonban a görög eredeti teljes egyértelműséggel a nagyobb rendek szenteléséről beszél. A szentelendő püspök, diakónus személyét valóban a helyi gyülekezett választotta ki, azonban a választottat püspökök szentelték föl, miután az alkalmasságáról meggyőződtek.
