A Hitvallás eredeti szövege szerint a Szentlélek 'τοῦ Πατρὸς ἐκπορευόμενον' - 'ex Patre procedit'- az 'Atyától ered'. A betoldással pedig, 'ex Patre Filioque procedit' az 'Atyától és a Fiútól ered'. A katolikus felfogás szerint ez mindössze megfogalmazásbéli különbség, ezért katolikus részről megengedett a Hitvallás elimádkozása a filioque-betoldás nélkül is. (Erre általában azokon az ökumenikus istentiszteleteken kerül sor, melyeken a keleti egyházak is képviseltetik magukat.) Gyakori az az érvelés, hogy az 'ex Patre Filioque' helyes értelmezése az 'Atyától a Fiú által', mely valóban sokkal árnyaltabb megfogalmazás, továbbá egyes görög egyházatyák is éltek vele - és ezzel mintha ez a teológiai gordiuszi csomó meg is oldódott volna.
Sajnos azonban nem, ezt a problémát nem lehet ilyen egyszerűen megoldani, több okból kifolyólag sem. Egyfelől a keleti értelmezés szerint a Hitvallás egy pontos teológiai kifejtés, melynek nincsenek alternatív értelmezési lehetőségei. Nem lehet megfogalmazásbéli vagy olvasatbéli különbségektől függővé tenni a jelentését. Ha a Hitvallásban az áll, hogy az 'Atyától', akkor az pontosan azt is jelenti, hogy csak az Atyától, a Fiút pedig nem csak hozzá mondani, de még hozzá gondolni sem szabad. (Emiatt a keleti egyházakban gyakran helytelenítik a fentebb említett ökumenikus gyakorlatot, és sokan kerülik is az azokon való részvételt.)
Másfelől pedig, ugyan az 'Atyától a Fiú által' megfogalmazást valóban igaznak a tartja a keleti teológia is, viszont sokkal szűkebb tartományban értelmezi azt, mint a nyugati. Hiába tehát az azonos megfogalmazás, ha a kontextusból kifolyólag mégsem ugyanazt jelenti ugyanaz a szókapcsolat. Ahhoz, hogy mindez érthetőbb legyen, mint mindig, most is érdemes a Kinyilatkoztatáshoz visszanyúlni.
A Szentlélek származásának titkába maga Jézus Krisztus avatott be minket az Utolsó Vacsorán: "Amikor pedig eljön a Vigasztaló, akit elküldök majd nektek az Atyától, az igazság Lelkét, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam." (Jn 15,26) A mondat két dolgot állít teljes egyértelműséggel a Szentlélek származásáról:
- a Szentlélek az Atyától ered;
- az Atyától eredő Szentlelket a Fiú küldi el az Atyától a világba.
Más dolog tehát a Szentlélek öröktől való eredése, ami kizárólag azt Atyától történik; és más dolog az a mód, ahogyan a Szentlélek a teremtett világban megjelenik, valóban az "Atyától a Fiú által".
Nagyon lényeges különbség ez: az első pont Istenről, mint öröktől fogva önmagában létezőről állít valamit; a második pont pedig Istennek a teremtett világgal való viszonyára vonatkozik.A keleti egyházak teológiája ezt a határozott különbségtételt messzemenően figyelembe veszi - míg a katolikus és a protestáns teológiák erről a különbségtételről mintha megfeledkeznének. Valószínűleg nem tévedünk, ha ebben a különbségtételben, illetve ennek a hiányában látjuk az egész filioque-problematika gyökerét.
Krisztus az Utolsó Vacsorán már egy korábbi mondatával is utal a Szentlélek származására: "A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben..." (Jn 14,26). Ezt, a fenti kijelentéssel összevetve, nem lehet nem észrevenni a fordított megfogalmazást: az egyik kijelentésben Krisztus küldi a Szentlelket az Atyától, a másikban pedig az Atya küldi Őt Krisztus nevében. Az ellentmondás csak látszólagos, valójában Krisztus és az Atya szoros viszonyát hivatott ez a nyelvi eszköz kifejezni, hiszen Krisztus és az Atya egyek. (Jn 10,30). Ugyanakkor afelett sem szabad elsiklani, hogy ez a mondat is csak a Szentlélek világba küldéséről szól, de nem a Szentlélek elsődleges, örök isteni eredetéről. Ez utóbbiról a korábban idézett fél mondat ad félreérthetetlen tanítást: "... aki az Atyától származik...".
Az Isteni Személyekről nem lehet úgy beszélni, hogy ne szóljunk az Osztatlan Szentháromságról. A keleti keresztény teológia nagyon következetesen monoteista: a három Isteni Személy egyetlen Isteni Lényeggel bír, egyetlen Isteni Természetben részesül, ebből következik az is, hogy a három Isteni Személy eredete is egy és közös. Ez az eredet nem lehet sem több forrású, sem összetett forrású, mert az ellene mondana az egylényegűségnek, és a monoteizmus felől egyfajta elmozdulás lenne a politeizmus irányába.
Az egylényegű három Személy egyetlen közös forrása az Atya:
- az Atya önmagától fogva öröktől létezik,
- a Fiú az Atyától öröktől fogva születik,
- a Szentlélek az Atyától öröktől fogva ered.
Ez a Szentháromság képe-képlete, ha Istent, mint öröktől fogva önmagában létező lényt vizsgáljuk. És ez az a tanítás, ami a Hitvallásban is megfogalmazódik, beleértve a Szentléleknek kizárólag az Atyától való eredését, valamint az Atyával és Fiúval való egyenrangúságát és közösségét.
Ahogy már említettük, más a helyzet, ha Istent nem önmagában, hanem az általa teremtett világgal való viszonyában szemléljük. Ez esetben valóban igaz, hogy a Szentlélek az 'Atyától a Fiú által' jelenik meg a teremtett világban - a Hitvallás szóban forgó mondata azonban nem erre a viszonyra vonatkozik.
Ezzel párhuzamban azonban azt is látni kell, hogy egyfajta kölcsönös és szimmetrikus viszony áll fenn a Fiú és a Szentlélek között. A Szentlélek ihletésére írják le Isten Igéjét a Szentírásban a próféták, evangélisták és az apostolok; a Szentlélektől fogan Mária, hogy a Fiú megtestesülhessen; a Pünkösdkor leszálló Szentlélek teszi az Egyházat Krisztus Láthatatlan Testévé, és az oltárra leszálló Szentlélektől válik a kenyér Krisztus "Valóságos és Legtisztább Testévé" a bor pedig "Valóságos és Elevenítő Vérévé". Ahogyan tehát a teremtett világban a Szentlélek az 'Atyától a Fiú által' származik; ugyanúgy a Fiú, az Ige is az 'Atyától a Szentlélek által' testesül meg a világban, mely tanítás szintén benne foglaltatik a Hitvallásban.
