"Köszöntsétek Andronikoszt és Juniát, kiket az apostolok körében nagyra becsülnek!" (Róm 16,7)

"Köszöntsétek Andronikoszt és Juniát, kiket az apostolok körében nagyra becsülnek!" (Róm 16,7)
Jelen blogot Szent Andronikosz és Szent Junia apostolok tiszteletének szenteljük. A blog főbb témája az apostolok hagyománya, a vértanúk áldozata, az aszkéták misztikája és az egyházatyák tanítása; a patrisztika, az ókeresztény kor és az egyetemes zsinatok kora; valamint a keleti kereszténység kétezer éve, átszellemült szakrális művészete, élő szimbolikája és mély lelkisége.
+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +

2014/12/27

Arról, hogy a Szentlélek az Atyától ered

Egy korábbi bejegyzésben arról volt szó, hogy történetileg hogyan terjedt el és gyökeresedett meg a filioque tanítás a nyugati egyházban. Most a kérdésnek a tartalmi aspektusát vizsgáljuk meg, azt, hogy mit is jelent a Hitvallás a filioque-betoldással, illetve még inkább azt, hogy mit jelent anélkül.


A Hitvallás eredeti szövege szerint a Szentlélek 'τοῦ Πατρὸς ἐκπορευόμενον' - 'ex Patre procedit'- az  'Atyától ered'. A betoldással pedig, 'ex Patre Filioque procedit' az 'Atyától és a Fiútól ered'. A katolikus felfogás szerint ez mindössze megfogalmazásbéli különbség, ezért katolikus részről megengedett a Hitvallás elimádkozása a filioque-betoldás nélkül is. (Erre általában azokon az ökumenikus istentiszteleteken kerül sor, melyeken a keleti egyházak is képviseltetik magukat.) Gyakori az az érvelés, hogy az 'ex Patre Filioque' helyes értelmezése az 'Atyától a Fiú által', mely valóban sokkal árnyaltabb megfogalmazás, továbbá egyes görög egyházatyák is éltek vele - és ezzel mintha ez a teológiai gordiuszi csomó meg is oldódott volna.

Sajnos azonban nem, ezt a problémát nem lehet ilyen egyszerűen megoldani, több okból kifolyólag sem. Egyfelől a keleti értelmezés szerint a Hitvallás egy pontos teológiai kifejtés, melynek nincsenek alternatív értelmezési lehetőségei. Nem lehet megfogalmazásbéli vagy olvasatbéli különbségektől függővé tenni a jelentését. Ha a Hitvallásban az áll, hogy az 'Atyától', akkor az pontosan azt is jelenti, hogy csak az Atyától, a Fiút pedig nem csak hozzá mondani, de még hozzá gondolni sem szabad. (Emiatt a keleti egyházakban gyakran helytelenítik a fentebb említett ökumenikus gyakorlatot, és sokan kerülik is az azokon való részvételt.)

Másfelől pedig, ugyan az 'Atyától a Fiú által' megfogalmazást valóban igaznak a tartja a keleti teológia is, viszont sokkal szűkebb tartományban értelmezi azt, mint a nyugati. Hiába tehát az azonos megfogalmazás, ha a kontextusból kifolyólag mégsem ugyanazt jelenti ugyanaz a szókapcsolat. Ahhoz, hogy mindez érthetőbb legyen, mint mindig, most is érdemes a Kinyilatkoztatáshoz visszanyúlni.

A Szentlélek származásának titkába maga Jézus Krisztus avatott be minket az Utolsó Vacsorán: "Amikor pedig eljön a Vigasztaló, akit elküldök majd nektek az Atyától, az igazság Lelkét, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam." (Jn 15,26) A mondat két dolgot állít teljes egyértelműséggel a Szentlélek származásáról:

  1. a Szentlélek az Atyától ered;
  2. az Atyától eredő Szentlelket a Fiú küldi el az Atyától a világba. 

Más dolog tehát a Szentlélek öröktől való eredése, ami kizárólag azt Atyától történik; és más dolog az a mód, ahogyan a Szentlélek a teremtett világban megjelenik, valóban az "Atyától a Fiú által".

Nagyon lényeges különbség ez: az első pont Istenről, mint öröktől fogva önmagában létezőről állít valamit; a második pont pedig Istennek a teremtett világgal való viszonyára vonatkozik. 
A keleti egyházak teológiája ezt a határozott különbségtételt messzemenően figyelembe veszi - míg a katolikus és a protestáns teológiák erről a különbségtételről mintha megfeledkeznének. Valószínűleg nem tévedünk, ha ebben a különbségtételben, illetve ennek a hiányában látjuk az egész filioque-problematika gyökerét.

Krisztus az Utolsó Vacsorán már egy korábbi mondatával is utal a Szentlélek származására: "A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben..." (Jn 14,26). Ezt, a fenti kijelentéssel összevetve, nem lehet nem észrevenni a fordított megfogalmazást: az egyik kijelentésben Krisztus küldi a Szentlelket az Atyától, a másikban pedig az Atya küldi Őt Krisztus nevében. Az ellentmondás csak látszólagos, valójában Krisztus és az Atya szoros viszonyát hivatott ez a nyelvi eszköz kifejezni, hiszen Krisztus és az Atya egyek. (Jn 10,30). Ugyanakkor afelett sem szabad elsiklani, hogy ez a mondat is csak a Szentlélek világba küldéséről szól, de nem a Szentlélek elsődleges, örök isteni eredetéről. Ez utóbbiról a korábban idézett fél mondat ad félreérthetetlen tanítást: "... aki az Atyától származik...".

Az Isteni Személyekről nem lehet úgy beszélni, hogy ne szóljunk az Osztatlan Szentháromságról. A keleti keresztény teológia nagyon következetesen monoteista: a három Isteni Személy egyetlen Isteni Lényeggel bír, egyetlen Isteni Természetben részesül, ebből következik az is, hogy a három Isteni Személy eredete is egy és közös. Ez az eredet nem lehet sem több forrású, sem összetett forrású, mert az ellene mondana az egylényegűségnek, és a monoteizmus felől egyfajta elmozdulás lenne a politeizmus irányába.

Az egylényegű három Személy egyetlen közös forrása az Atya:

  • az Atya önmagától fogva öröktől létezik,
  • a Fiú az Atyától öröktől fogva születik,
  • a Szentlélek az Atyától öröktől fogva ered.

Ez a Szentháromság képe-képlete, ha Istent, mint öröktől fogva önmagában létező lényt vizsgáljuk. És ez az a tanítás, ami a Hitvallásban is megfogalmazódik, beleértve a Szentléleknek kizárólag az Atyától való eredését, valamint az Atyával és Fiúval való egyenrangúságát és közösségét.


Ahogy már említettük, más a helyzet, ha Istent nem önmagában, hanem az általa teremtett világgal való viszonyában szemléljük. Ez esetben valóban igaz, hogy a Szentlélek az 'Atyától a Fiú által' jelenik meg a teremtett világban - a Hitvallás szóban forgó mondata azonban nem erre a viszonyra vonatkozik.

Ezzel párhuzamban azonban azt is látni kell, hogy egyfajta kölcsönös és szimmetrikus viszony áll fenn a Fiú és a Szentlélek között. A Szentlélek ihletésére írják le Isten Igéjét a Szentírásban a próféták, evangélisták és az apostolok; a Szentlélektől fogan Mária, hogy a Fiú megtestesülhessen; a Pünkösdkor leszálló Szentlélek teszi az Egyházat Krisztus Láthatatlan Testévé, és az oltárra leszálló Szentlélektől válik a kenyér Krisztus "Valóságos és Legtisztább Testévé" a bor pedig "Valóságos és Elevenítő Vérévé". Ahogyan tehát a teremtett világban a Szentlélek az 'Atyától a Fiú által' származik; ugyanúgy a Fiú, az Ige is az 'Atyától a Szentlélek által' testesül meg a világban, mely tanítás szintén benne foglaltatik a Hitvallásban.